Azt mondják, nem létezik rossz kutya, csak olyan gazda, aki nem törődik eleget vele. “Időt szentelni neki” azonban nem csak a játékot, a szórakozást vagy az esti sétákat jelenti. Egy kutya igényli a tanítást, a szigorú határokat és a szeretetteljes érintést. Ha ez a három aspektus nincs egyensúlyban, gyakran kritikus stádiumba kerülnek – például elkezdik megrongálni az udvart. Hogy védekezzünk ez ellen?
Ez esetben is érvényes, hogy a legjobb a megelőzés. Gondoljunk azonban arra, hogy egy kutyának többnyire szüksége van a természetes kaparászásra. Már kiskutya korában automatikus ösztönként jelentkezik nála a kapirgálás, a kiásás, betemetés. Ha ez a “tulajdonság” nem az, amire vágyunk, biztosan nem megfelelő számunkra egy vadászkutyafajta – egy terrier vagy tacskó. Ezek az állandó kaparászásból ugyanis olyan egyszerűen nem nevelhetőek ki, így e téren igényesebbek, mint egy szobakutyafajta.
Hogyan neveljünk egy kutyát úgy, hogy ne tegye tönkre az udvart? Íme, 5 aranyszabály:
1. Válasszunk egy padlást, amelyet következetesen kihasználunk majd minden egyes rongálás vagy ásás esetén. Ezt a padlást minden családtag használhatja, aki a kutyát rajtakapja. Ideális esetben ki kell jelölni egy helyet a kutyának, ahol feküdhet és pihenhet, adhatunk neki 2-3 játékot és próbaként kihúzhatjuk a paradicsom vagy a paprika karóit is és erélyesen elbarikádozhatjuk vele a padlást, ahol büntetésből magára hagyjuk őt egy időre.
2. A kutyának szüksége van a rendszeres mozgásra. Ne tanítsuk őt arra, hogy a szükségét a kertben végezze el. Azon kívül, hogy nem esztétikus, az egészség szempontjából sem jó – főleg ha a fűben azután egy kisgyerek szaladgál majd vagy ha a kertben haszonnövényeket termesztünk. A kutyák vizelete ugyanis agresszív lehet, így a rendszeres “öntözés” képes a füvet kiégetni és kisárgítani az érintett területeken. Minimum kétszer egy nap alatt vigyük őt ki.
3. Ügyeljünk a biztonságra. A kutya átáshatja magát a kerítés alatt, főleg akkor, ha nincs ivartalanítva és a környéken nőstény kutyák mozognak. Éppen ezért a kerítést süllyesszük a földbe vagy az alsó részét mindenképpen biztosítsuk nagy kövekkel vagy téglákkal, melyeket nem tud arrébb vinni. Ha észreveszi, hogy nincs értelme ott ásni, nagy valószínűséggel felhagy vele.
4. A kutya a természetéből fakadóan kijelölt fennségterületet igényel. Ha minden egyes fát lepisil a kertben, az nem a legjobb megoldás – ebben az esetben gyakrabban sétáltassuk őt. A kertbe hozhatunk jó pár nagyobb követ, amelyeket a fáknak támasztunk úgy, hogy a kutya azokat jelölje meg és így kivédjük a fatörzsek felesleges levizelését.
5. Egy kutyának szüksége van a kerítés mentén futkározni. Ha virágágyást ültetünk vagy élő kerítést telepítünk, ne csodálkozzunk, ha ez fogja őt vonzani a leginkább. Az igényes ültetvények helyett válasszuk inkább a terep megerősítését – közvetlenül a kerítés mentén például szórjunk szét kérget vagy kövezzünk ki. A kutya ugyan széthordja majd a darabokat, de legalább nem a virágokat ássa ki.
