Habár a komposztálás nagyban elterjedt a városokban is, semmiféle új trendről nincs szó. Már a dédszüleink is komposztáltak – jól tudták, hogy ezzel nem csak saját maguk számára, de főleg az udvar és a természet számára járnak el jótékonyan. Ön tudta, hogyan kell komposztálni és mi az, ami nem tartozik oda?
Ma már komposztálni egy lakásban is lehet – ebben segítenek például a kaliforniai giliszták. A vermikomposzter, tehát a gilisztás komposztáló nem büdösödik be és nem foglal sok helyet sem. Ha azonban saját komposztálót nem találunk, próbáljuk meg a szomszéddal közösen, esetleg a helyi környezetvédő önkéntesek segítségével és kezdjünk el komposztálni például a bérház előkertjében. Egy jól összeállított komposztáló ugyanis nem bűzlik, nem vonzza a mojokat, a patkányokat meg egyáltalán, mint egyesek gondolják. Csupán utána kell járni a helyes eljárásnak.
Hogyan válasszunk komposztálót?
A komposztálónak könnyű fedővel vagy borítással kell rendelkeznie, mely egyszerűen nyitható és elegendő nagyságú nyílással rendelkezik, aminek hála a biohulladék problémamentesen összekeverhető benne. Az oldalain elegendő mennyiségű szellőzőnyílásnak kell lennie, hogy a komposzt lélegezhessen és a tartalma ne penészesedjen be. Előnye az alsó nyílás is, ahol a kész komposztot kivehetjük.
A komposztálóhoz készítsünk elegendő mennyiségű organikus anyagot – száraz leveleket vagy kiszáradt füvet. A hulladéknak ugyanis ugyanakkora mennyiségű organikus anyagot kellene felszívnia, hogy a bomlás biológiai folyamatait megfelelően megőrizze.
Mit lehet komposztálni?
– zöldséghéjat, gyümölcsöt, kávézaccot, teafiltert, tojáshéjat, használt konyhai papírtörlőkendőt, kis darabokra tépkedett papírt, bizonyos fajtájú csomagolásokat, amelyek a “komposztálható” jelzéssel vannak ellátva, használt sütőpapírt, leveleket és a kertből fennmaradó organikus anyagokat…
EZEK NEM VALÓAK a komposztálóba!
– nyers hús, megpenészesedett kenyér és pékáru, főtt ételek maradékai, citrusos gyümölcsök vegykezelt héjukkal együtt, használt olaj, műanyag, papír, üveg és egyéb olyan hulladék, amely nem tartozik a természethez…
FIGYELEM! Bizonyos csomagolások a “feldolgozható” (például műanyag táskák) jelzéssel vannak ellátva. Ez azonban nem jelenti azt, hogy automatikusan a komposztálóba tartoznak. Sokuk ugyanis például ezernyi apró mikroműanyag részecskére bomlik szét, amelyek átszűrődhetnek a talajvízbe és az óceánba kerülhetnek. A komposztálóba ezért csak a komposztálható maradékokat tegyük!
Ön tudta, hogy törvényből adódóan a község köteles lehetővé tenni a lakosok számára a szelektív hulladékgyűjtést – mint a biohulladék is? Ha nincs otthon komposztáló és egy biohulladékos konténer iránt érdeklődünk, a helyi hivatalban informálódhatunk róla, hol található a lakhelyünkhöz legközelebbi, vagy hova dobhatjuk el a bioszemetet, ha például családi házban lakunk.
