Ismerjük azt, hogy teli szájjal nem beszélünk, a színházban nem kiabálunk, … A mindennapi életben többszáz olyan helyzet fordul elő, mikor a szülők hibáznak és a gyerekeknek nem mutatnak példát. Ezzel elrontják a nevelésüket. Nekünk is vannak ilyen rossz szokásaink?
1. Nem nézünk a szemébe
Amikor a gyerekkel beszélünk, mindig nézzünk a szemébe. Minél kisebb, annál fontosabb. Azon kívül, hogy szüksége van arra, hogy nézze hogyan mozog a szánk ahhoz, hogy megfelelően tanuljon meg beszélni, ezzel azt mutatjuk meg neki, hogyan kell viselkedni beszélgetés közben – amig az egyik beszél, a másik csöndben van és hallgat. És így tovább. Semmi esetre sem hagyjuk, hogy bámulják a tévé képernyőjét és hogy robotként válaszoljanak.
2. Minden kérdésre egyformán felelünk, vagy egyáltalán nem felelünk
Ha gyermekünk pont a varázslatos „miért” időszakban van, biztosan sokszor az agyunkra mennek a kérdések. Miért esik az eső? Miért nem esik az eső? Miért barna az asztal? Próbáljunk a kérdésekből kijönni úgy, hogy egy értelmes vagy vicces választ adunk neki. A gyerek gyakran automatikusan teszi fel a kérdéseket, de azzal, hogy értelmesen válaszolunk neki, megmutatjuk a megfelelő kommunikáció alapjait.
3. Gyereknek kitépünk valamit a kezéből
Ez a helyzet mindenkinek biztosan ismerős. A gyerekek játszanak a játszótéren, odafut egy másik, kiveszi a kislapátot az egyik gyerek kezéből és futááááááás. Ha állandóan kivesszük a gyermek kezéből a tárgyakat, csak azt mutatjuk meg neki, hogy ez így rendben van. Ha egy tiltott tárggyal játszik (vagy veszélyessel), próbáljunk nyugodtak maradni és kérjük meg őt, hogy adja oda. A baleset hamarabb megtörténik, ha az ideges vagy hisztérikus reakciónk közben a gyerek eldobja a tárgyat vagy erősen megszorítsa a kezében.
4. Negatívan beszélünk a gyermekről
Teljesen mindegy, hogy a jelenlétében vagy sem. Ha a gyermek nem fogad szót, próbáljuk neki elmagyarázni, miért rossz, amit épp csinál. Semmi esetre sem használjuk azt, hogy „te egy rossz leány, vagy te egy rossz fiú vagy”. Másokról is próbáljunk szépen beszélni és ne kapcsoljuk a gyerekeket bele egy kibeszélésbe. Ha egy másik felnőttel beszélünk és a gyerek közben melletünk játszik, mindent magába szív.
5. Nem kérünk bocsánatot, nem kérjük meg, nem köszönjük meg
Hogyan fogja a gyerek megtanulni a „varázs” szavakat, ha mi sem használjuk őket? Tiszteljük a gyermeket (ez egyáltalán nem fogja megváltoztatni azt a tényt, hogy mi szülők vagyunk), kérjük meg, hogy csináljon/hozzon valamit, majd köszönjük meg, amikor odaviszi a játékot vagy egy lehullott levelet a parkban. Ha hibázunk, kérjünk bocsánatot. Ennek köszönhetően már a gyermeket tanítjuk – mivel ismételni fogja azt, amit tőlünk lát.
