A gyerekek nem annyira egocentrikusak

A gyerekek nem annyira egocentrikusak, mint ahogy azt a pszichológusok gondolták

Pont ellenkezőleg, ők empatikusak!

Ha van gyerekünk, valószínűleg nem lesz ismeretlen a kisgyermek képe, mely a függöny mögött rejtőzött el, melynek láthatólag kilógnak a lábai vagy akár a fél teste, de ő meg van győződve arról, hogy láthatatlan és hogy tökéletesen el van rejtőzve. A tudósok régebben azt gondolták, hogy ez a viselkedés a gyerek önzőség egyik formája – hogy a gyerek egyszerűen azt gondolja, hogy senki sem látja őt, mivel ő sem lát semmit. Az igazság teljesen más!

Régebben a gyermekpszichológusok azt gondolták, hogy a gyerekek egocentrikus lények – főleg a kisbabák és a gyerekek, melyek még nem járnak iskolába, állítólag azt gondolják, hogy ők a világ közepe. Hogyan tudták ezt meg és milyenek a tünetek? Kutatást végeztek a bújócska játékon. Ha a kisgyerek letakarja a szemeit, meg van győződve arról, hogy láthatatlan, hogy a többi ember egyszerűen nem láthatja őt. Ez úgy működik, hogy bújócska közben gyakran csak az arcukat rejtik el (például elrejtőznek a függöny mögé úgy, hogy kilógnak a lábaik és azt gondolják, hogy alaposan elrejtőztek és senki sem találhatja meg őket). A legújabb kutatásban a tudósok Henrika Moll és Allie Khalulyan arra jöttek rá, hogy ez teljesen másképp van.

Ez úgy néz ki, hogy a gyerekek empatikusabbak, mint gondoltuk

A kutatás a következő módon zajlott le. Az egyik helyiségben voltak gyerekek 2 – 4 éves korig és felnőttek. A felnőttek váltakozva letakarták a szemeiket, füleiket és a szájukat és a gyerekeket kérdezték, hogy láthatóak e, vagy lehet e velük beszélni. A gyerekek azt válaszolták, hogy nem – ennek először nem volt semmi jelentése. Az alaposabb kutatás szerint a felnőttek rájöttek arra, hogy a szociális interakcióhoz a gyerekeknek szükségük van a kapcsolat visszaigazolására – tehát a szemkontaktus vagy az, hogy lássák az ember száját, mellyel épp beszélnek. Hasonlóan viselkednek a saját testükkel is – így, ha letakarják a szemeiket kézzel vagy rongypelenkával, azt gondolják, hogy láthatatlanok.

Pont ezért rendkívül fontos, hogy kommunikáció közben fejlesztjük a szemkontaktust már kiskoruk óta. A gyerekek így figyelmesebbek, kitartóbbak és nyugodtabbak lesznek. Ráadásul mindig javulni fog a természetes empátiájuk is.

0 0 votes
Article Rating