A szülők ezt nagyon jól ismerik – még az újszülött pelenkáját ki sem tudjuk cserélni és már körbe vesznek minket az emberek jó tanácsokkal. Az édesanyánktól, édesapánktól, idősebb testvértől, anyóstól, barátnőktől, mamáktól és a papáktól. Ezeket a tanácsokat a legjobb szándékkal adják nekünk, de bennünk jól felkeverik az érzéseket. Ez helyett bízzunk meg az előérzetünkben és a tanácsokat rezervával vegyük.
1. A gyerekeket fogadjuk el úgy, ahogy vannak
Minden szülőnek legalább tudatalatt meg van határozva, milyen gyereket is szeretne. Nem mindig, sőt ez sokszor nem teljesül be. Ha kivételesen beteljesül, ez pont a igyekező apa vagy anya érdeme. Az, hogy a fiunk jobban szeret játszani a babákkal, mint autókkal, vagy az hogy a lányunk jobban szeret hokizni, mint fésülködni természetes – személyiségek vagyunk. A gyerekek olyanok, amilyenek.
Mindennek az alapja az, hogy elfogadjuk, tiszteljük és támogatjuk őket a másságukban. Az alap az, hogy elfogadjuk a megnyilvánulásukat. Természetes, hogy a negatív megnyilvánulásban más a helyzet – amikor a gyerek rossz és veri a testvérét. Még ilyenkor is fogadjuk el a gyermek jellemét és ne követeljük az azonnali megjavulását.
E helyett fogadjuk el, hogy veri a testvérét és gondolkozzunk el azon, hogyan lehetne ezt megváltoztatni. Idővel mindent el lehet érni – kicsi apró lépésekkel – ez biztosan sokáig fog tartani, az első lépés ebben a dologban azonban az, hogy elfogadjuk, hogy a gyermek szeret verekedni. Ha behunyjuk előtte a szemünket, semmi sem fog változni.
2. A hibák jók
Aki nem csinál semmit, semmit sem fog elrontani. Így hangzik a híres közmondás, melynek köszönhetően sokan el tudják kerülni a hibákat. A hibák rosszak, a hiba egy olyan dolog, amely miatt szégyellnünk kell magunkat és a jobbik esetben másban kell keresnünk a hibát. A hibák kétségek nélkül az élethez tartoznak és behunyni előttük a szemünket egyáltalán nincs értelme. Pont ellenkezőleg, gondolkozzunk el rajtuk és tanuljunk belőlük, hogy a jövőben tudjuk mit kell elkerülnünk ahhoz, hogy többet ne csináljunk hasonló hibákat.
Vannak szülők, akik azt is hibának tekintik, ha a gyermek elesik, amikor járni tanul, így megtartják, hogy ne essen el. Megfelelő megoldás az ilyen helyzetben az, hogy hagyjuk a gyereket elesni – megtanul megfelelően elesni, ami nagyon fontos a további fejlődéséhez és tanul a hibájából. Mindenképp fel kell neki tenni a következő kérdést: „Semmi baj, elestél. Tudod, miért történt? Mert nem figyeltél oda, legközelebb jobban figyelj.“
3. A legjobb segítség az, ha nem segítünk
Képzeljünk el egy helyzetet, amikor a gyerek egyensúlyozik egy szűk járdán és spekulál, a közelben nincsenek éles sarkak, így az esés nem jelenthet nagy veszélyt. Hirtelen megcsúszik, mert találgatott és elesik. Meg fogjuk akarni fogni, vagy hagyjuk elesni?
Az azonnali komfort és a szülő jó érzése szempontjából a szülők tudat alatt többnyire megfogják a gyereket – hogy ne sírjon és ne keljen megnyugtatni. Hosszútávú nézet szempontjából viszont jobb, ha a gyereket hagyjuk elesni, szükség esetén nyugtassuk meg és beszélgessünk vele. Ennek a módszernek köszönhetően a gyerek tanul a hibájából és a hasonló helyzeteket el fogja kerülni. Tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy legyenek önállóak már kicsi koruk óta, mert ők csak vendégek, akik vendéglátásban vannak. Nem fogunk róluk gondoskodni az egész életünkben.
4. A gyerekek olyanok, amilyeneknek látjuk őket
Ó milyen ügyetlen vagy. Istenem, de lusta vagy. Jaj, ha nem lennél olyan hülye. Á ez szörnyű, milyen figyelmetlen vagy. Ezek is olyan szavak, melyeket a gyereknek az életben végig kell hallgatni. Viszont, ha belegondolunk, milyen hatással vannak? Egyáltalán jók valamire, vagy elveszik a gyermek önbizalmát, vagy a rosszabbik helyzetben a gyermek elhiszi, hogy igazán azt gondoljuk róla? Az helyett, hogy a gyermek megpróbál megváltozni, megelégszik azzal, hogy a szülei így látják, és hogy biztosan így is van.
Hogyan változtassuk ezt meg? Egyszerűen. Amikor azt érezzük, hogy a gyerek „lusta“, próbáljuk őt motiválni nagyobb tevékenységekhez. Például ezekkel a szavakkal: „Nagyon jó, hogy eddig pihentél, de mi lenne, ha most mennénk egyet sétálni?“ Természetes, hogy a szülőknek példát kell mutatni, mert a gyerekek mindig a példaképeik tükrei. A felesleges sértegetés helyett jobb, ha konstruktív kritikát használunk, kiegészítjük motiválással és kihívás előtt állítjuk.
5. A gyerekek mindig a második helyen vannak
Manapság az egyik legjobb séf Enrico Bartolini azt mondta, hogy az ő munkájában nem a vendégek vannak az első helyen, hanem az alkalmazottak. A magyarázat nagyon egyszerű. Ha a csapatban feszültség uralkodik, nincsenek jó körülmények, nem kapták meg a fizetésüket, nincsenek megelégedve, idegesek – mindez automatikusan átragad a vendégekre is.
Ha szülők vagyunk, mi vagyunk azok, akik otthon gondoskodnak a kellemes atmoszféráról. Ez egy ok arra, miért kell magunkat az első helyre helyeznünk és nem a gyermekünket. Ha mi jól fogjuk magunkat érezni, akkor a gyermekünk is remekül lesz. Természetesen mindent csak mértékkel, alapból az a szabály érvényes, hogy az első helyen a szülők vannak és csak az után következnek a gyerekek. Ennek van értelme, ugye?
