Ahogy egy klasszikus mondaná: „Az, hogy tudsz írni nem jelenti azt, hogy tudsz írni.“ Íróként senki sem született, az csak sok erőfeszítéssel, olvasással, átírással, papír eldobássál, szünetekkel és a hit elvesztéssel jöhet létre. Manapság már szinte mindenki tud írni (és olvasni), de nem mindenki tud írni olyan szöveget, mely jól olvasható: érzékeny, szomorú, vidám, motiváló és érdekes gondolatokkal teli. Ha azok közé tartozunk, akik az íróadottságukat fejleszteni szeretnénk, vagy elakarjuk kezdeni az írást, íme néhány tipp ahhoz, hogyan tudjuk ezen a téren tökéletesíteni a technikánkat.
Inspirálódjunk a legjobbakkal
A klisé mondása „könnyen a gyakorlópályán, nehezen a terepen“ nem véletlenül jött létre – ez igaz és mindig is az lesz. Elkezdeni az írást anélkül, hogy elolvasnánk legalább egy könyvet, nem hozhat nagy eredményeket. Ha tanulni szeretnénk, tanuljunk a legjobbaktól. Ezért olvassunk, olvassunk és olvassunk. Lehet az bármi, klasszika, modern írók, versek, vagy akár regények. Válogassunk a legelismertebb írók közül. Lehet, hogy az elért szintjük eleinte demotiválni fog minket és felakarjuk majd adni ezekkel a szavakkal: „Így biztos, hogy nem fogok tudni írni,“ ne adjuk fel. Lehet, hogy nem fogunk, de legalább megközelíthetjük azt a szintet – és, ha igyekezni fogunk, elérhetjük az ő szintjüket is. A könyvolvasásnál többre kell figyelnünk, mint a szavakra: a mondat összetételt, használt szavakat, dinamikát és a szöveg tagolását.
Végezzünk írógyakorlatokat
Temérdek gyakorlat létezik, melyek segíthetnek nekünk az írásalkotásban. Például vegyünk a kezünkbe papírt és kezdjünk el írni, ne gondolkozzunk, csak 5 percig megállás nélkül írjunk – anélkül, hogy elolvasnánk magunk után, kijavítanánk a hibákat, egy megadott témakör nélkül, anélkül, hogy előre ismernénk a lényeget. Így tanuljuk meg a „flow-t“ és jobban fogunk majd koncentrálni a lényegére, a végére, mint a szöveg szintjére. Később is kijavíthatjuk majd. Vagy választjunk 4 teljesen nem összefüggő szót – gázbomba, bank, egér, glóbusz – és próbáljuk őket betenni egy rövid történetbe. Vagy lapozzunk a könyvbe, vakon mutassunk rá egy mondatra és írjuk le egy papírra – ez lesz a szöveg utolsó mondata – és próbáljuk hozzáírni a többit. Vagy… találjunk ki egy új gyakorlatot.
Térjünk vissza a régi szövegekhez
Ennek a tanácsnak két előnye is van: az első az, hogy a szöveget, melyet megírtunk hagyjuk egy napig pihenni a fiókban. Majd vegyük ki, olvassuk el és javítsuk ki. Nem lesz hozzá olyan szenvedélyes kapcsolatunk, mint amikor megírtuk, így könnyebben fogjuk tudni kijavítani és az önkritikánk is jobb lesz. Ennek köszönhetően egy új – még jobb – szintre tudjuk emelni. A másik az, hogy sosem rossz dolog, ha visszatérünk a szöveghez, amit egy hónappal, vagy akár egy évvel ezelőtt írtunk. Ez új erőt adhat: „Váo, ezt en írtam? Ma még jobban írtam meg.“ Vagy a hasonló szöveg segíthet az új inspiráció keresésében – mi lenne, ha ugyanerre a témára próbálnánk új szöveget írni? Másképp, frissen, tapasztaltabban. Vagy megmutathatja nekünk a hibákat, melyeket régebben elkövettünk és rájöhetünk arra, hogy el e tudtuk őket távolítani.
Írjuk le gondolatainkat, helyzeteket és érzelmeket
Hol keressük az ihletet? Mindenhol – mi jobb ihletet adhatna az írásra, mint maga az élet. Valami megnevettetett, elszomorított, sokkolt vagy rákényszerített minket arra, hogy elgondolkozzunk egy bizonyos dolgon? Írjuk le. Nyugodtan lehet egy darab a beszélgetésből, egy konkrét helyzet, érdekes kinézetű ember, vagy akár egy abszurd helyzet a hivatalban. Miért jó, ha leírjuk ezeket a helyzeteket? Beilleszthetjük őket vagy rajtuk alapozhatjuk meg a történetet, de a legfontosabb: ez is egy következő írásgyakorlat.
Mi a dinamika?
Amennyiben. Egy. Kicsivel. Hosszabb. Mondatot. Írnánk. Mint. Ez. Amennyiben nem lenne jó ilyen szöveget olvasni, szintúgy akkor sem lenne jó ilyen szöveget olvasni, ha nem tudnánk jól elrendezni a gondolatainkat, és helyes hosszúságban mondatba foglalni, akkor könnyen megtörténhetne, hogy az olvasó elveszne a szavak tengerében, vagy megfulladna, mivel ez a háborgó tengeren megtörténhet, ugye. Tehát: a szövegnek jó a dinamikája, amikor váltakoznak benne a hosszabb és rövidebb mondatok. Amikor az olvasónak olyan érzése van, hogy játszadozik a mondatokkal vagy egy végtelen csúszdán csúszik le. Jó segítség lehet, ha a művünket hangosan elolvassuk: és tényleg sok mindent átad.
Tegyük fére az egót és az eltúlzott céljainkat
Most pedig mindenkinek megmutatom, hogy milyen jól tudok írni. Ha minden szerző ilyen beállítottsággal kezdene írni, akkor nem születne sok olvasható szöveg. Az egónak nem szabadna megmutatkozni a szövegben – inkább az emberiességet, humort, érzelmeket, örömöt, bánatot. Hogy az olvasónak ne azon kelljen gondolkodni, hogy a szöveget neki, vagy saját magunknak írtuk. Úgy hathat ez mint a rablánc vasgojóval a lábon, amikor úgy ülünk le a notesz vagy a laptop elé, hogy most megírjuk a legjobb, legviccesebb és leg originálabb történetet a világon. A túlzásba vitt célok elköteleznek minket, a legjobb alkotások akkor jönnek létre, amikor őszinték és az írónak ki kell őket magából hoznia. Bármilyen okból is szeretnénk jobbak lenni az írásban – szebb naplót akarunk, szeretnénk írni egy verseskönyvet vagy csak szeretnénk gyermekeinknek olvasni valami egyedit az elalvás előtt – fontos, hogy ne adjuk fel, írjunk, olvassunk, javítsunk és térjünk vissza műveinkhez és néha jobb, ha a gondolkozást nem visszük túlzásba.
