Reggel lemenni a lépcsőn, beülni az autóba, fuvar az iskolába, az iskolából, a szakkörre és végül haza. Ez a rutin ma már szinte a gyerekek többségénél a mindennapok része. Egy kis szabad mozgásra a természetben már nem is marad idő és gyakran kedv sem. Próbáljunk meg változtatni ezen és legalább kétszer egy héten szánjunk egy-két órát sétálásra is – a parkban, a természetben, a folyó mellett, a réten a lakótelep mögött. Nem csak a gyermekek egészségének szempontjából éri meg, de az egymás közti kapcsolataink és a lelki nyugalmunk miatt is.
Friss levegőn vagyunk…
A friss levegőn való tartózkodás hihetetlenül pozitív hatással van az egészségünkre – a testi és a lelki részére is. Nagy előnye az immunrendszer javítása, ami egyúttal az allergia elleni megelőzésként is szolgál, a séták pedig a depresszióval szemben és a koncentráció javítására úgyszintén jótékony hatással vannak. Nem kell félni a rossz időtől sem, ha esik, adjunk a gyerekekre esőkabátot és gumicsizmát, így máris felejthetetlen élményben lesz részük.
Ha fagy, elég csak melegen felöltözni és minden rendben lesz – a gyerekek nincsenek cukorból, kibírják. Természetesen, ha hatalmas vihar vagy extrém fagy tombol odakint, inkább maradjunk otthon és társasjátékozzunk. A kapcsolat a természettel azonban a gyermekek és a felnőttek számára is különösen fontos, ugyanis már ősidők óta szoros viszonyt ápolunk vele.
A gyerek megismerheti a világot…
A kinti világ végtelen mennyiségű ingert nyújt, amelyet a gyerekek kémlelhetnek – nem számít a kor, mindenki megtalálja a magáét. A kétéves gyerek a kavicsok formáit figyelheti meg, vagy hogy milyen az érintésük, milyen hangokat adnak ki. A nagyobb gyerekek a madarakat tekinthetik meg, hogyan építenek fészket, vagy meghallgatják, milyen hangot ad ki egy béka, amelyet „brekegni“ hallott.
A természet ugyanis rendszeres élményekkel készül az embernek, akár egy felejthetetlen színpad – elég csak a folyóhoz kimenni és már követhetjük is a hattyúmamát, ahogy a fiókáit úszni tanítja. Elég csak a parkba kimenni és megnézni az egyes fák törzsei, levelei, és lombjai közti különbségeket. A gyerekek ezáltal képesek jobban megérteni a világ működését és nem fogják azt gondolni, hogy az alma a boltban terem. Legyünk tehát az ismerkedésben partnerek és figyeljük a természetet közösen, tanítsuk meg őket olyan apróságokra, amelyek a lét szempontjából fontosak.
A kommunikáció egy másik szinten mozog…
Sok pszichológus – hazai és világszintű – úgy tartja, hogy a szülő-gyermek kapcsolatok gyakori problémája az elegendő kommunikáció hiánya. Fontos tudatosítani azt is, hogy az információcsere (mikor mész iskolába, megetted a tízóraidat, van házi feladatod?) nem teljesértékű beszélgetések, melyek pozitívan befolyásolnák a szülő-gyermek kapcsolatokat.
Nem kis szerepe van ebben a modern technológiának. És éppen erről vagyunk hajlamosak elfelejtkezni – munkahelyi problémák, rosszkedv, minderre egy séta aranyat ér. A környezeti változásoknak hála képesek leszünk jobban koncentrálni a fiunkkal vagy lányunkkal való kommunikációra, jobban meghallgatni őt, vezetni a teljesértékű párbeszédet, olyan dolgokról mesélni, amelyekkel kapcsolatban korábban féltünk megosztani a gondolatainkat vagy elképzeléseinket.
Emlékkönnyvel is javíthatjuk a kapcsolatainkat…
A séták bizonyos mértékig segítenek elvonatkoztatni az anyagias világtól és csak az adott pillanatra koncentrálni – most itt vagyunk, mi vagyunk, semmi több nem kell. Ezek a szép pillanatok csupán emlékként maradnak meg bennünk, azonban mindezen emlékképeket különféle műalkotásokkal is támogathatjuk, amelyekhez a természetből hozott tárgyakat használjuk fel.
Megfigyeltük már a költöző madarak érkezését? Megtalálhatjuk a tollaikat, melyeket egy emlékkönyvbe ragaszthatunk és felírhatjuk az érzéseinket is az élményeink alapján. Vagy válasszunk ki egy tobozt, amely a fejünkre esett és a fiunk nem tudta abbahagyni tőle a nevetést. Vagy egy falevelet, ami mellett elsőként láttunk meg egy mókust élőben. Ha a gyűjtést és az írást rendszeresen folytatni fogjuk, néhány éven belül valóban egy értékes tárgy birtokába jutunk, amely a nehéz pillanatokban emlékeztet majd arra, hogy mi az, ami az életben valóban fontos – szép kapcsolat és élmények a gyermekeinkkel, a közeli hozzátartozókkal, a családdal.
