Minden gyerek másképp viseli az óvodakezdést – személyiségek vagyunk és mindenki különleges. Némelyik gyerek már egy nap alatt be tud illeszkedni az új környezetbe és meg tudja szokni az új embereket, másoknak pedig akár hetekig is eltarthat. Ezen nincs semmi rossz, pont ellenkezőleg, ez természetes és ebben az időszakban legyünk türelmesek, hogy gyermekeink támaszkodhassanak ránk.
A beilleszkedés folyamatát több tény is befolyásolhatja: a szülők és a tanárok hozzáállása – szülőként segíthetünk gyermekünknek a türelemmel, szeretettel, megértéssel, nyugodtsággal és olyan óvoda választással, ahol olyan alkalmazottak dolgoznak, akik szeretik a munkájukat, célt látnak benne és individuálisan kezelik a gyerekeket és megértik őket. Hogyan könnyítsük meg gyermekünknek a beilleszkedést az új környezetbe?
Találkozzunk egy idős gyerekekkel
Reggel az apával, napközben a nagyszülőkkel, délután anyával és este a szülőkkel. Így is nézhet ki egy két – három éves gyermek napja. Nem hiányzik valami? Ha arra tippeltünk, hogy a találkozás más gyerekekkel, akkor igazunk volt – az hiányzik. Az óvodakezdés az első lépés ahhoz, hogy gyermekünk egy nagyobb kollektívába kerüljön, a rendszeres találkozás más gyerekekkel egy nagyon jó előkészülés erre a nagy napra. Igyekezzünk, hogy gyermekünk más gyerekekkel is találkozzon – a játszótéren, úszótanfolyamon, rajzon, parkban, vagy a kulturális eseményeken. Minél jobban megszokja a más „kis embereket“, annál könnyebb lesz számára az óvodakezdés.
Beszélgessünk az óvodáról
Beszéljünk minél többet az óvodáról – ideálisan pozitívan: lesz saját játszóteretek, új ételeket kóstolhatsz meg, új barátokat szerezhetsz, kirándulni fogtok, lesz saját szekrényed –, ennek köszönhetően a gyerek nem fog aggódni. Magyarázzuk meg neki: „Az, hogy az hogy most óvodába mész nem jelenti azt, hogy már nem szeretünk, mindig elmegyünk érted és örülni fogunk neked. Olyan nagy gyerekek, mint te már régóta járnak óvodába.“ Ne aggódjunk és beszéljük meg a félelmeit is, melyet a szeretett gyermekünk érezhet. A beszélgetéseknek köszönhetően a gyermekünk tudni fogja, mi fog történni és jobban fel lesz készülve az új környezetre.
Ne hosszabbítsuk meg a búcsúzást
Ha elkísérjük gyermekünket az öltözőbe, bármilyen reakciója lehet – félelem, könnyek, de öröm is –, meg kell értenünk, hogy ebben a pillanatban feleslegesek vagyunk itt. A gyerekekről gondoskodik a tanárnő, és ha odafigyeltünk az óvoda választásakor tudhatjuk, hogy a gyerek jó kezekben marad. Minél több ideig búcsúzunk, annál nehezebben fogja a gyerek megszokni az óvodát. Magyarázzuk meg neki, hogy visszatérünk, és hogy most a tanítónénivel meg más gyerekekkel kell lennie és kívánjunk neki szép napot. Számolnunk kell azzal, hogy elsírhatja magát: ez nem egy ok arra, hogy az öltözőben maradjunk, ez egy természetes reakció. Pont ellenkezőleg, ha először nem sírná el magát, ez nem lenne természetes.
Próbáljuk ki a nyíltnapokat
Ahogy mondják: jobb egyszer látni, mint százszor hallani. Ez az óvodakezdésre is igaz, manapság már teljesen normális, hogy az érdeklődők megnézhetik az óvodát, a tanárokat, a környezetet, a programokat, egyszerűen mindent, ami minket és főleg gyermekünket várhat. Egyre közkedveltebb az individuális látogatás – szülő gyermekével – egy teljesen közönséges napon az óvodában: elmenni reggel, megenni a tízórait, játszani, elmenni sétálni és megismeri a többi gyereket, akik már látogatják az óvodát.
Kapcsoljuk be a felkészülésbe
Az óvodába mindenféle dologra lesz szükség – ruha, táska, rajzeszköz és evőeszköz. Menjünk el és együtt vásároljuk meg az összes kelléket a listáról. Lehet, hogy ez is egy lehetőség arra, hogyan ébresszük fel az öröm és a várás érzését, hogy együtt rajzolhat a többi gyerekkel. Bármilyen is legyen a gyerekünk reakciója, legyünk türelmesek, beszélgessünk és értsük meg az érzéseit – ne becsüljük őket alá.
