Az őszi fáradtság nemcsak a felnőttek problémája, ugyanúgy a gyerekeket is érintheti. Hogyan ismerjük fel és hogyan küzdjünk meg vele?
Hogyan ismerjük fel, hogy gyermekünket az őszi fáradtság gyötri?
Az őszi fáradtság minden gyereknél másképp jelentkezhet, milyenek a leggyakoribb tünetek?
- Gyereknek nincs étvágya
- Gyakran beteg
- Rossz kedve van – melankolikus, apatikus, kedvetlen
- Nincs kedve tanulni és körökre járni
- Mindig fáradt és többet akar aludni
- Nincs energiája és elveszítette a kedvét a nehezebb fizikai tevékenységektől
Íme, 10 tipp, hogyan küzdjük le az őszi fáradtságot
1. Mikor van az embernek több energiája? A válasz egyszerű: amikor alszik. Természetesen, ha nagyobb gyermekünk van, mely már iskolába jár, nem hagyhatjuk őt tízig aludni és felébresztjük, hogy mindent időben elérjen. Ha iskola után szeretne aludni, hagyjuk őt, hogy egy kicsit pihenjen. Ha kisebb gyermekünk van, hagyjuk őt addig aludni, ameddig csak akar.
2. Az alvás hosszúságán kívül a minősége is nagyon fontos. Hogyan biztosítsuk be, hogy a legminőségibb legyen? Mielőtt elmegy a gyerek aludni, lassítsunk egy kicsit és nyugodtabb tevékenységekkel foglalkozzunk – könyvolvasás vagy tájnézés az ablakból. Kerüljük el az elektronikus kijelzőket, sötétítsük be azt a helyiséget, ahol a gyermek aludni fog (húzzuk le a rolókat), szellőztessünk ki és próbáljunk csöndben lenni, hogy a gyermeket ne zavarjuk alvás közben.
3. Ha a gyermek fáradtsággal küzd, lassítsunk egy kicsit. Hétfőn iskola, utána foci, majd bevásárlás és a végén étterem. Kedden iskola, majd zongora, utána mozi és a végén takarítás. És így tovább, és így tovább – ha látjuk, hogy gyermekünk fáradt, ne kényszerítsük őt a végtelenségig és lazítsunk. Senki nem érezheti jól magát, ha túl van terhelve és az utolsó erejéből küzd nap, mint nap.
4. Nem kell minden napot tele zsúfolni újabb tevékenységekkel, kirándulásokkal vagy emberekkel. Néha jobb, ha átadjuk magunkat a sztereotípiáknak. Ha gyermekünk fáradt, ne találjunk ki semmi újat, főleg ne egy megterhelő dolgot, próbáljunk inkább sétálni, majd egy pléddel betakarva olvassunk könyvet.
5. Lehet, hogy ez nem teljesen logikus, de ha a gyerek ősszel keveset mozog és nincs elegendő fizikai tevékenysége, ez is okozhatja az őszi fáradtságot. A helyett, hogy egész nap fekszünk a kanapén pléddel betakarva, menjünk a parkba, kergessük egymást, szedjünk leveleket, fáradjunk el – kellemesen –, ez is hozzásegíthet a minőségibb alváshoz.
6. Ne becsüljük alá az őszi étrend minőségét, sem a változatosságát, mert ez is segíthet az őszi fáradtságon. Főzésnél próbáljuk kihasználni a szezonális alapanyagokat – tök, cukkini, padlizsán, káposzta, kelkáposzta. A gyerekeknek adjunk több gyümölcsöt, melyek gazdag vitamintartalmúak, ha elutasítják, próbáljuk a gyümölcsöt egy kicsit vonzóbbá tenni: például reszeljük le az almát összenyomott banánnal és narancs darabkákkal. Vigyázunk a gyerekek ivókultúrájára, gyakrabban főzzünk gyógyteát vagy készítsünk házilimonádét mézzel és frissen mixerelt gyümölccsel.
7. Az őszi fáradtság leküzdésében segíthetnek a kellemes szavak, próbáljunk minél többet beszélgetni gyermekünkel, kérdezzük meg, milyenek az érzései, mutassuk meg, hogy számítanak, megértjük őket és nyújtsunk nekik támasztékot. Biztosan ismerjük a, „Húsleves a léleknek“ című könyvet. Pont ilyen leveshez lehet hasonlítani a kedves szavakat.
8. Az őszi fáradságot legyőzhetjük bármilyen tevékenységgel, melyet együtt csinálunk. Az emberi közelség mindenkinek erőt ad, ráadásul, ha közben jól szórakozunk közben, akkor még jobb. Mit csináljunk? Minden, ami az eszünkbe jut, amit együtt csinálhatunk: nyugodtan menjünk el úszni, nézzük meg a fényképalbumot, takarítsuk ki a pincét, melyben mindenféle kincsekre lelhetünk vagy játszunk egy memóriajátékot.
9. Próbáljunk példát mutatni gyermekeinknek, mint egy felnőtt az erőnk végén is összeszedhetjük magunkat és erőt adhatunk gyermekeinknek. Szabaduljunk meg a stressztől és a rosszkedvtől, mielőtt a gyermekünkkel töltjük az időt.
10. Ha az őszi fáradtság túl hosszú ideig nem hagyja őket békén és az egyik tanács sem hat, keressünk egy szakértőt – gyerekorvos vagy pszichológus -, lehet, hogy ez valami komolyabb.
