Brokkoli, cékla, spenót, kelbimbó – ételek, amelyekkel olyan, mintha egy triatlon versenyen vennénk részt, míg meg nem győzzük a gyerekeket, hogy legalább megkóstolják. A fejünkbe ugyan nem látunk bele, így ha maguktól nem fedik fel, nem is sejtjük, miért kerülik ennyire hihetetlenül a spenótot krumplival. Lehet, hogy az étel kinézete? Esetleg az illata? Vagy az állaga? Mielőtt még a válasz keresésének nekiállnánk, próbáljuk ki a következő tippeket a kóstoltatás közben.
Apránként kezdjük
Mi magunk is ismerjük, hogy a munka mennyivel jobban halad, ha látjuk, hogy gyorsan fogy. Ugyanígy van ez a gyerekekkel is. Ha a fiunknak egy halom adag kelbimbót szedünk, amely csak úgy virít a tányéron, nem lesz egyszerű. Ha azonban egy kisebb adagot készítünk, például egy fejet szétvágunk négy kisebb darabra, a gyerekek többnyire már első ránézésre is látják majd, hogy bírni fogják. És lehet végül még az étel meg is ízlik nekik. Igyekezzünk őket nem mindjárt az elején elriasztani.
Ne adjuk meg a kibeszélés lehetőségét
Ez nem is az én tányérom! Kék kanállal szoktam enni! Ha itt ülsz, nem tudok koncentrálni! Ezernyi kifogás, amiért a gyerekek nem akarnak nekilátni az evésnek – a kicsik fantáziája lenyűgöző. Hogyan járjunk el ilyen esetben? Töröljük el az okokat, amelyek a kifogások mögött állnak. Adjuk oda azt a tányért, készítsük oda azt a kék kanalat, és üljünk át. Ha nem lesz már mire kibeszélnie magát, az ételnek muszáj lesz majd ízlenie – önszántából.
Takarjuk le a gyerek szemét
Ha egy nem épp szép kinézetű ételt tervezünk adni a gyereknek – például egy nagyon félelmetes spenótot – próbáljuk meg játékos úton. Mondjuk meg a csemeténknek, hogy a mai kóstolót kiszínesítjük egy kicsit: kössük be a szemét egy kendővel, először is szagoltassuk meg vele az ételt, nyalja meg, majd adjunk neki egy rendes kanállal. Egy ilyen degusztáció után oldjuk fel a kicsi látását és a reakció az esetek nagyrészében megfizethetetlen. Ő maga is meglepődik majd, hogy mit is kóstolt meg. Így harcolhatunk az előítéletekkel szemben, mely az étel kinézetéből adódik.
Az üres tányér is megérdemli a dícséretet
Ha a gyerekeknek erőszakkal erőltetjük az ételt, épp az ellenkezőjét érjük el – az adott étellel szemben egy averzió alakul ki bennük, amely egy életen át elkíséri őket. Ha azt szeretnénk, hogy a fiunk vagy a lányunk ne féljen újdonságokat kipróbálni az étrendben, ha megették az adagot, mindig szépen dícsérjük meg őket. Habár nekünk ez természetes – üres tányért hagyni –, a gyerekek számára ez egy nagy teljesítmény is lehet. És ezért egyértelműen megérdemlik a dícséretet.
Ebéd közben egyen
Gyakori probléma, ami miatt a gyerek nem akarja az ételt megkóstolni, hogy túlságosan szórakozik. A háttérben megy a TV, a zene túl hangos, egyik kezében a kanál, másikban a telefon, a szobában pedig futkos a macska vagy a kutya. Egy ilyen pillanatban minden fontosabb, mint az étel. Ha szeretnénk megőrizni az egészséges tudatunkat és nem vulkánként kitörni, igyekezzünk minden zavaró tényezőt kiiktatni minél hamarabb és kialakítani a kicsinek a kellemes környezetet az evéshez.
