A nyilvános szoptatás egy olyan vitatéma, amely egyre inkább megosztja a társadalmat. Amíg az egyik csoport úgy véli, mint a gyermekről való gondoskodás egy teljesen természetes részét, mások a szoptatást egy teátrális jelenségnek nevezik, amely vonzza a figyelmet, más szempontból pedig a szoptató anyára nézve sem kellemes. Nézeteikkel kapcsolatban magazinunk számára két édesanyával veséztük ki a témát, akik véleménye egymással szemben áll. Ön mit gondol? Írja meg hozzászólásban.
Néhány héttel ezelőtt robbant ki a cseh szomszédainknál egy bankban zajló szoptatás esete. A biztonsági társaság dolgozója figyelmeztette a szoptató anyát a helytelen viselkedésről, ami által az intézmény kritikák hullámát vívta ki. Néhány nappal ezelőtt hasonló eset történt Szlovákiában is. Egy ligetfalusi étteremben a személyzet megkérte a hölgyet, aki gyermekét szoptatta, hogy takarja el magát, mivel akadályozza a többi vendéget a zavartalan étkezésben. Csehországhoz hasonlóan ez az eset is megosztotta a véleményeket, alapos kritikának kitéve az éttermet, ahol a menedzsment is tanácstalan maradt. Önnek is van hasonló tapasztalata?
A nyilvánosság előtt tabu a szoptatás
“Már másfél éve szoptatom a babámat, de sosem a nyilvánosság előtt. Amíg kicsi volt, hozzá alakítottam a programomat és feleslegesen nem cipeltem őt étterembe és kávézóba – mindketten csak idegesek lettünk volna, így a kinti szoptatásra nem volt okom. Egyszer azonban ketten utaztunk vonattal és épp etetési időben. Egy idősebb hölggyel egy kupéban utaztam, akinek jóindulatát előre kértem, és természetesen nem is volt vele gondja – még öncélúan “őrizte is az ajtót”, hogy senki se zavarjon meg minket.” – osztotta meg nézetét a 18 hónapos Petike anyukája, Szandra. “Szerintem sok édesanya ezt a helyzetet feleslegesen túlfeszíti és provokálódik, hogy konfliktust vívjon ki vele. Mindig van más megoldás, amely kompromisszumképes és mindkét oldal részéről elfogadható. És nem kell ennek mindig a toaletten való szoptatásnak lennie! Elég egy ilyet csak néha végigcsinálni.”
“Az én problémám a szoptatással már a szülészeten kezdődött. A kicsi nem tudott rácsatlakozni a mellemre, az éhségtől sírt, a nővérek erőltették a műtejet, és én ettől pszichikailag is kikészültem”, kezdi mesélni Petra. “Miután hazaérkeztünk hívtam is a szoptatási tanácsadót és 10 napnyi könny és vért izzadás után elértük a célt, végre sikeresen szoptatom a második gyermekem is. Előnyben részesítem a személyes kapcsolaton alapuló nevelést, a kicsit kendőben magamra kötve hordozom és akkor szoptatom, amikor igényli. Már az élelmiszerüzletben a pénztárhoz való sorbanálláskor is szoptattam. Nem csinálok belőle gondot, igyekszem úgy csinálni mindig, hogy a legkevésbé legyen feltűnő, csendben és úgy, hogy senkit se háborítsak fel vele. Szerintem ez még mindig jobb, mint hagyni a kicsit 20 percen át bömbölni az éhségtől és mindenkit az őrületbe kergetni ezzel. Bevásárolni akkor is muszáj és néha nem megoldható minden gyereket ehhez igazítani. Főleg, ha több gyerek is van, és mellette még a háztartásról is gondoskodni kell, egyedül – sőt, ha az anyának még dolgoznia is kell…” És hogy találkozott e negatív tapasztalattal? “Természetesen. Az idősebbek bámulásától kezdve a férfiak szóbeli ostromain át mindennel, paradox módon. Úgy gondolom, ez egy gyerekkori trauma visszatükröződése lehet náluk a múltjukból. Egy egészséges embernek nem tekint úgy egy gyerekre, aki épp a legtermészetesebb élelmiszert fogyasztja, hogy azzal félre kéne vonulni vagy esetleg felháborodni rajta.” – zárta Petra.
Hogyan járjunk el, ha felkérnek arra, hogy takarjuk el magunkat, vagy fejezzük be a szoptatást?
A szülőknek a gyermekeiket a tisztelet és tolerancia irányába kellene vezetniük. Még ha nem is úgy tűnik, a gyermeket már a legzsengébb kortól kezdve formáljuk, amikor még nem beszél és az az érzésünk, hogy nem is észlel – az, ahogyan beszélünk, reagálunk a környezetünkre, kommunikálunk egy krízishelyzetben, minduntalan egy viselkedésmintát mutatunk. Egy ilyen helyzetben, amely valószínűleg kellemetlen lenne mindkét félnek, nem kell feleslegesen belemenni a diskurzusba. Habár szerencsénk van és szabad országban élünk, ne feledjük, hogy az egyén szabadsága ott végződik, ahol egy másik ember határa kezdődik. Ha valaki szerényen jelzi, hogy a szoptatás az üzletben nem megfelelő, tartsuk tiszteletben a döntést. Úgyszintén, ha egy bizonyos étteremtípusban dress code-ot követelnek meg, nem fog ez minden vendégnek megfelelni. Ha azonban ők úgy döntenek, hogy nem baba-barát a koncepciójuk, respektáljuk azt. Jogunk van olyan éttermet és kávézót választani, ahol a szoptatás megengedett, mint a mindennapi gyerekről való gondoskodás része.
Jegyzet: A szerző maga is anyuka, 9 hónapos gyermeke van. Ez a szöveg az ő szubjektív nézetét és a megszólalók véleményét tükrözi.
