A szülés, egy új jövevény érkezése az életbe, a hormonok. A gyermekágy főleg az elsőszülőket viseli meg. Mi a helyes és mi nem az? Hallgassunk csakis saját magunkra!
Az első pár nap a szülésből való hazaérkezés után természetesen hatalmas sokk – főleg azok számára, akik első alkalommal váltak szülővé, a partner, az újszülött, a család többi tagja számára. Egyszeriben nem csak ketten leszünk, csupa félelemmel, várakozással, kimerültséggel leszünk tele. Minden fájdalmas, különféle érzések váltakoznak, érezzük a szeretetet? Vagy nem? Minden így normális! A hormonkoktél, ami az erekben folyik, mindenkit ledönt. Ha az az érzésünk, hogy tele van a fejünk ezzel, és frusztráltnak érezzük magunkat, ok nélkül vagyunk szomorúak, ne habozzunk megosztani az érzéseinket egy szakemberrel. A szülés utáni depresszió nem egy olyan dolog, amit szégyelleni kellene. Lehetséges ugyanis gyorsan és hatékonyan visszafordítani azt, ha megfelelően megragadjuk és persze szakember segítségét kérjük.
Az első helyen mindig mi állunk, nem a gyermek. Csak egy egészséges, erős és elégedett anyuka képes gondoskodni minden másról. Sokat pihenjünk, ne féljünk segítséget kérni a csöppség gondozása közben, aludjunk vagy vonuljunk félre, legalább 5 percre. Ha nem érezzük ennek szükségességét, vagy fájdalmaink vannak, zárkózzunk be a fürdőszobába, egyedül. Gondoljunk arra, hogy üres pohárból senki sem tud szomjúságot oltani.
Kommunikáljunk
Egy elégedett kapcsolat, élettársi viszony vagy házasság alapja az egészséges kommunikáció. Beszéljünk az érzéseinkről, kérjünk segítséget, panaszkodjunk, kérjük meg párunkat, hogy “csak” hallgasson meg. A kimondott nehézségeket sokkal jobban viseljük majd.
Anyuka vagy anyós?
Alapvetően kétféle nőtípus létezik. Az első a szülés után el sem tudja képzelni az anyuka vagy az anyós segítsége nélkül. A másik számára egy másik személy a háztartásban csak teher. Ha a második csoportba tartozunk, és attól, hogy az édesanya vagy az anyós nehezen viseli az elutasítást, ne menjünk saját magunkkal szemben. Mindketten idegesek lennénk, lehet még vitába is fulladna a dolog. Inkább kérjük meg őket, hogy készítsék el vagy hozzák el a kedvenc ételünket. Elég egy rövid látogatás során megismerkedni a babával, a hosszabbat meghagyhatjuk a gyermekágy után. Ez teljesen bevált! Ha mondjuk nagycsaládban nőttünk fel, olyankor a babákról egy egész generáció gondoskodott, rokonok, az unokatesó kocsikáztatta… Ma már a családok nagyrésze nukleáris – csak a szülőkből és a gyerekekből áll, a nagyszülők általában más városban vagy országban laknak. A szociális interakció ezért teljesen más. Ne gondoljunk arra, mit mondanak erről mások, csakis magunkra hallgassunk.
TEMPO tipp: Udvariasan utasítsuk el az esetleges látogatókat, főleg ha távolabbi családokról vagy barátokról van szó. Abszolút normális, nem kell vétkesnek érezni magunkat. Az első napok a szülés után arra vannak, hogy megéljük az új feladatot, megtanuljunk hármasban működni, megismerkedjünk az új testünkkel, a baba megnyilvánulásaival, megpróbáljunk vele “összekapcsolódni”, szoptatni, nem szoptatni, félmeztelenül szaladgálni a lakásban, itt-ott elsírni magunkat és örülni annak, hogy hajat moshatunk, amikor a kicsi végre elalszik. Ezek megismételhetetlen pillanatok, ne hagyjuk tönkre tenni csak azért, mert meg szeretnénk mindenkinek felelni. Éppen ez most csakis rólunk szól!
Ne hagyjuk ki a partnerünket
Fontos az apukát is bekapcsolni a gyermekről való mindennapos gondoskodásba – csomagoljuk át együtt, váltakozzunk az altatásban, vigyük kézben a kicsit, osszuk meg a fürdetést. És főleg, ne féljünk! Bízzunk magunkban és a párunkban – őt választottuk apának a gyermekünk mellé, tehát ne féljünk, hogy fürdetéskor megsérti. Tanuljuk meg közösen. Nem rossz, ha már szülés előtt együtt veszünk részt a terhestornán, ahol gyakran az alapvető gondoskodást is elmagyarázzák az újszülöttekkel kapcsolatban. Ez főleg olyan családoknak jó, akik az életben először tarthatják majd kezükben saját gyermeküket.
A szoptatás fáj?
Lehet meglepődünk, de valamely természetes dolgok nem is mennek olyan egyszerűen, természetesen. A szoptatás sokszor egy harc, egy hosszútávfutás, amit néha szeretnénk feladni. Nem szabad bűnösnek érezni magunkat, ha a szoptatás nem sikerül. Szólítsunk meg szakembert, tájékozódjunk már a kórházban – és ugyan kétségtelenül az anyatej az újszülött számára a legjobb tápanyag, bizonyos esetekben az anyák egyszerűen nem szoptathatnak, és ez nem akkora baj. Gyakran főleg az elsőszülők, a szoptatást fájdalmas élményként élik meg – fokozatosan megtanítjuk a babát helyesen követni a példát és ő ebben segíteni fog nekünk, a természetes reflexei nem is engednek meg mást. Ha tanácstalanok vagyunk, kérjünk segítséget – anyukától, barátoktól, szakembertől. Néha elég csak megbizonyosodni róla, hogy mindent jól csinálunk, és a szoptatás már be is indul. Ez is egy olyan dolog, ami “fejben” dől el.
Fontos telefonszámok:
Még szülés előtt készítsük el elérhető helyre a telefonszámokat a gyermekorvosra és esetleg a szoptatási tanácsadóra, ha igénybe vesszük az ő szolgáltatásait. Ha stresszelnénk egy váratlan helyzettől, melyben szaktanácsadásra lenne szükség, időt spórolhatunk vele, ha nem kell ezeket keresni. Ne feledjük, a gyerekorvost a gyermekünk számára még a szülés előtt le kell egyeztetni. A nevet és a telefonszámot pedig szülés előtt a személyzetnek le kell diktálni.
