Amikor néhány nappal az első gyermekünk születése után, fiú, feküdtem az ágyban és rászegeztem tekintetem a plafonra és a feleségem megkérdezte tőlem, hogy mire gondolok. Meglepő módon nem a mennyezeten mászkáló légy bájolt ,hanem az elmém tele volt apaságra vonatkozó gondolatokkal. Hogyan változtat rajtam, mit tanít nekem, megbirkózok e vele, hogy mi lessz az első szava, nem e lesz lapos lába?
Akkor a feleségem azt mondta, hogy mindent megadna ha látná, hogy mi folyik a fejemben. És azt hiszem, a feleségem nem az egyetlen nő, aki ezt szeretné tudni. Már 5 hónapja, és ez időszak során talán ezer alkalommal ébredtem fel sírásra, a kocsit ráztam mint akinek elment az esze, mert nem akart elaludni, de főleg gondolataimat rendeztem. Tehát hogyan is néz ki a fejemben?
Elsők a szülők, aztán a gyerek
Babakocsi a babával fel a lépcsőn, kocsi a csecsemővel lépcsőn lefelé, tele fürdőkádat kiűríteni, hordozni a lakásban, hogy ismerje meg a háztartást. Mivel Viktorunk nagyon gyorsan hízott, a derekam ugyanolyan sebességgel változott fájdalmas és hibás mechanizmussá. A háztartási ellátás fájt, segítség a szoptató feleségemnek fájt, fájdalmas volt minden lépés.
Ezért elkezdtem gyógytornára járni, nő gyakorolt, a torna és a jobb testtartás, segített a második lélegzetvételben. Anélkül, ideges és morgós lettem volna, mint egy medve, amelyet a tél folyamán ébresztenek fel. Inkább nem is akarom elképzelni, hogy milyen elviselhetetlen és dörmögő kisfiú nőtt volna fel a mi gyermekünkből, ha olyan apja volna.
A türelem az alvást hozza
Soha nem voltam türelmes. Amikor valamit nem tudtam, ideges voltam, szuszogtam és fogaimat csikorgattam, ha nem működött és még mindig nem ment, bele vágtam és ha még ezután a geniális lépés után se változott semmi, lemondtam, de színháziasan eltávoztam. Vagy valaki más csinálja meg, vagy később visszajövök, ha időm és kedvem lessz hozzá. Egy kicsit tudtam, hogy a gyermek nevelésekor kicsit be kell építeni a türelmemet.
Próbálkoztam – az elsõ néhány percet elcsitítani vagy elaltatni sikerült egy Zen szerzetes nyugalmával, de később ideges kezdtem lenni. De egyszer azonban a nejem az altatásakor azt mondta nekem: „ez pont az az eset, hogy vagy ő vagy te, és tudod, hogy te tovább bírod.” Igen, ezek a szavak segítettek nekem, hogy türelmesebb legyek, és amikor először 20 perces ringatás után elaltattam, úgy éreztem, hogy bajnok vagyok. Már csak a győztesek emelvényét hiányoltam, amire felállhattam volna. De a második gyermeknél biztosan beszerzem őket.
Az érzelmek megosztása nélkül nem megy
Mint tizenéves gyereknek nem volt kedvem elmondani a váló szülőknek az érzéseimet. És senki másnak. Hős voltam, aki mindent meg tud csinálni maga – legalábbis azt gondoltam. Azonban a szülői gondokra általában ketten vannak, feleségemmel átvettük ezt a szerepet mind a ketten tisztelettel és először várakozással. Minden új volt számunkra, csak azt tudtuk, amit olvastunk és pelenkázni úgy, hogy ne essen le a fiam az ágyról, sokkal bonyolultabb volt számomra, mint 2000-es puzzlet összerakni.
Ezért voltam tele új érzésekkel és kérdésekkel: jól csinálom, hogyan húzzam fel neki a zoknit, anélkül hogy ne szakítsam le a lábát, hogyan kapcsoljam be a szegecseket a kombinézecskéjén, hogy véletlenül ne adjak neki szív masszázst. És a feleségem is kételkedett magában, az anyai képességeiben, az ápolásában és a nevelésében. Ezért beszéltünk minden este érzéseinkről, és együtt kerestük a megoldásokat a kérdésekre, amelyekre nem ismertük a választ. Ez egy hatalmas izgalom, amely önbizalmat adott nekünk. Mert „kettőnek húzni jobb“.
A gyerekek olyanok, mint a macskák
Néhány hónappal ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy a gyerekek és a macskák között van valami közös. Ma másképp látom. A legkedvesebb játékai közé tartozik a mi kis gyerekünknek a papírzacskó – jól fogható, lehet váltóztatni az alakját, nyizseg, könnyű, – ki nem kedvelné. Befektetés egy ilyen játékba: elég csak vásárolni péksüteményt.
A macskák ebben hasonlóak, vehet nekik párnákat, mászókákat, lendítőkerekes egeret, több tizezerért, de leginkább örülnek egy karton doboznak, juta spárgának vagy műanyag zacskónak amelybe vannak ezek a macska mulatságok csomagolva. Sok szülő azonban elfelejtette, és úgy gondolja, hogy minél több a játék, annál gazdagabb a gyermekek belső világa. De ha van fantáziája, a játék lehet bármi, akár az emberi kéz is. És higgyék, hogy a gyerekeknek fantasztikus fantáziájuk van, de erről majd később.
