A kicsi már óvodába jár és mi nem bírjuk kivárni, hogy a nap végén találkozzunk? Türelmetlenül felvesszük őt és azt várjuk, hogy a gyermek részletesen elmesélje, mi volt, hogy volt, mit csinált, milyenek a csoporttársak, a tanárok, egyszóval, hogy milyen volt a napja? Ahelyett amit várunk csak a „nem tudom“ hangzik el, vagy még gyakrabban a „semmi“. Nem is olyan könnyű megtudni az ehhez hasonló dolgokat. Ne keressük a hibát magunkban vagy a gyerekekben. 3 és 7 éves kor között gyakori probléma adódik a szavakkal történő kifejezéssel, ami az érzéseket illeti. Hogyan segíthetünk nekik ebben?
Abban az esetben, ha valami nincs rendben, a gyermek nem mondja el. Hogy valami történik, azt a viselkedésbéli változásokból szűrhetjük le. Hasfájásra panaszkodik ovi előtt, gyakrabban marakodik a testvéreivel? Nehezen alszik el? Ezesetben, ha az említett változást érzékeljük, valami nincs rendben és a figyelmünket ki kell hegyezni erre.
Hogyan érjük el, hogy a kicsi elmesélje a napját, és így megelőzzünk olyan szituációkat, amikor a probléma következményeként a viselkedés megváltozik?
Tegyük fel a helyes kérdéseke
Ha a gyerektől egyenesen megkérdezzük, „Mi történik?“, „Van valami gond?“, akkor a választ hiába várjuk, mivel a hasonló kérdések pánikot kelthetnek benne. Ha problémája van, teljesen rosszul érzi magát és a kérdés, amire nem tud választ adni, nem segít. Ezért inkább hamarabb válasszunk olyan kérdéstípust, mint: „Szomorú vagy inkább mérges?“ Igyekezzünk beazonosítani az érzéseit és konkrétan kérdezzünk rá.
Játsszunk vele
Ezt a módszert főleg a pszichológusok használják. A gyerekek játék közben a tapasztalataikat használják, gyakran az eljátszott szituáció pedig épp az élményeiket fedi fel. Elővehetjük a legót vagy babákkal is játszhatunk. Javasoljunk például egy szituációt – házépítésre, iskolás-tanárra játszani… Lehet, hogy éppen ezáltal jövünk rá, mitől szenved leginkább a gyermek vagy ellenkezőleg, mi okoz neki örömöt.
Rajzoljunk együtt
A rajz egy másik kedvelt eszköze a pszichológusoknak. Természetesen, ne bocsájtkozzunk a gyerekeink rajzainak elemzésbe, a szülőknél a szaktudás hiányozni fog. A rajzot inkább közvetítésként fogjuk fel, ami segíti a párbeszédet a gyermekkel fejleszteni. Például, ha a kicsi egy családot rajzol, de a legkisebb testvére nélkül? És hasonlók…
Meséljünk magunkról
A gyermeket ne csak meghallgassuk, de mondjuk el neki, milyen volt a mi napunk. Nembaj, ha egész nap munkában voltunk, mondjuk például el, hogy milyen szermélyekkel találkoztunk, mi volt az ebéd. Nembaj, ha napközben valami örömmel vagy elszomorodással töltött el. Meglátjuk majd, hogy a gyerek bekapcsolódik és egyszeriben nem tudjuk majd leállítani őt a mesélésben.
