A játszótér gyakran az igazi élet előjátéka. A gyerekek megtanulják, hogyan kell kapcsolatot építeni (barátság), viselkedni a hierarchiában, kommunikálni és javítják a motorikus készségeiket. Nagyon fontos, hogy mi is tudjunk megfelelően viselkedni a játszótéren – semmi féle pihenés és telefonozás, figyelnünk kell gyermekünket és vele együtt tanulni.
1. Veszekedés a játékokért vagy a mászókáért
Ha a gyerekek veszekednek a játékokért vagy a mászókáért, nem szabad közbelépni. Hagynunk kell, hogy megoldják a helyzetet. Ha a gyermek segítséget kér, próbáljuk neki megmagyarázni, ha kell neki az a játék, el kell kérni a kislánytól vagy a kisfiútól. Ha túl sokáig tart a veszekedés, jönnek a könnyek és a fizikai veszekedés, együtt érezhetünk vele, de ne dramatizáljuk túl a helyzetet. A gyereknek néha szomorúnak és mérgesnek kell lennie, és éreznie kell, mi az a bűntelenség, hogy később jobban tudja kezelni ezeket az érzéseket.
2. Fizikai erőszak
A veszekedések a játékokért nagyon gyakoriak a játszótereken. Ha a gyerekek verekedni kezdenek – kézzel, vagy játékkal, húzni egymás haját, vagy rugdosni egymást, lépjünk közbe. Fogjuk meg a kezét vagy a lábát és alaposan, nem kiabálással magyarázzuk meg neki, hogy így nem viselkedhet, és hogy bocsánatot kell kérnie. Kérjünk bocsánatot az idegen gyermektől és szüleitől, és ha eléggé érett (18 hónapon felüli), próbáljuk belőle kihúzni a „bocsánat” szót.
3. Idegen gyermekek fegyelmezése
Ha gyermekünket egy idegen szülő próbálja fegyelmezni (teljesen mindegy, hogy okkal vagy oktalanul), maradjunk nyugodtan. Menjünk oda, köszönjük meg az idegen szülőnek, hogy figyelt a gyermekünkre, hívjuk fére gyermekünket és magyarázzuk meg neki a helyzetet. Ha sírni is fog, nem kiabálhatunk az idegen emberrel. A gyerek még jobban összezavarodna, és azt gondolná, hogy másokkal kiabálni egy teljesen normális dolog. Pedig nem az!
4. Esések figyelmetlenségből
A gyereknek legjobban segíthetünk, ha egyáltalán nem segítünk neki. Ha járni kezd, hagyjuk, hogy elessen. Ideálisan a fűre vagy egy puhább talajra. Ha megtanul elesni, rengeteg balesetet megelőzhet – minden esés és fájdalom egy jelzést küld az agyba, hogy a gyerek nem megfelelően mozog, és legközelebb másképp kell mozognia. Ugyanez igaz a felkelésről, ülésről, mászásról és így tovább. Csak akkor lépjünk közbe, amikor az esése veszélyeztetheti az életét vagy az egészségét.
5. Sár és kőkóstolás
A csecsemők és a kisgyermekek gyakran megkóstolnak mindent, ami a kezükbe kerül. Ne pánikoljunk és relatívan gyorsan lépjünk közbe, hogy a gyermek ne sérüljön vagy fulladjon meg. Próbáljunk úgy közbelépni, hogy a gyermek az idegen tárgyat magától köpje ki, ha nem megy, használjuk az ujjunkat – vegyük ki úgy, hogy az ujjunkat jobbról balra használjuk, vagy fordítva, soha ne nyúljunk a gyermek szájába úgy, hogy előre próbáljuk kihúzni az idegen tárgyat, lehet hogy akaratlanul tovább nyomnánk. Gyermekhez mosollyal és nyugodtan menjünk, ha látná rajtunk a félelmet, lehet hogy a pánikban lenyelné az idegen tárgyat.
6. Problémás búcsúzás
Ha a gyermek sír mindig, amikor készülünk haza menni a játszótérről, ez nagyon frusztrálhatja őt és minket egyaránt. Lehet, hogy épp azt gondoljuk, hogy már sosem megyünk arra a játszótérre, hogy feleslegesen ne idegeskedjünk. Ezt semmi képpen sem szabad megtennünk, mivel ilyen esetben nem tanulhatjuk meg (mindketten), hogyan kell viselkednünk az ilyen esetekben. Akkor gyerünk. Még otthon magyarázzuk meg nekik, hogy megyünk a játszótérre játszani és MAJD megyünk egy kicsit sétálni haza. A kisebb gyermekek csak az ITT és a MOST szót ismerik, de idővel megtanulják megérteni a szavak jelentését és az időbeli következetességet. A játszótéren mondjuk meg nekik előre, hogy választhatnak még egy valamit (például mászókát), és utána megyünk haza. Együtt számoljuk az utolsó lehetőségeket, majd integessünk a mászókáknak és a többi gyereknek és lassan induljunk haza.
Ha a gyermek ellenáll, guggoljunk le hozzá és még egyszer magyarázzuk meg neki, miben egyeztünk meg, legyünk nyugodtak még akkor is, ha a gyerek ideges és körbe-körbe mondogassuk neki, amit ígértünk. Ha semmi sem segít, vegyük fel és egy darabig kézben vigyük. Ha nem ellenkezik, megölelhetjük és a fülébe súghatjuk, hogy ismét ellátogatunk majd a játszótérre, és hogy nagyon örülünk annak, hogy jól érezte magát ott. Lassan megnyugszik és minél többet ismételjük, annál jobban fogja viselni a búcsút.
