A síelés egyre közkedveltebb sport – a két világhírű síelő Petra Vlhová és Veronika Velez-Zuzolová egy hasonló felhatást keltettek, mint Peter Sagan a biciklizésben. Gyermekünknek is tetszik ez a sport és azt szeretnénk, hogy tanuljanak meg síelni? Íme, néhány alap tipp, mire kell gondolnunk még az előtt, hogy síelésre visszük a gyerekeket.
Kezdjük a felkészüléssel
A felkészülést kezdjük nyugodtan egy nappal a síelés előtt. Mire kell gondolnunk? Ismertessük össze gyermekünket a sífélszereléssel – próbáljuk fel a sisakot, sícipőt, síléceket, ruhát, szemüveget és magyarázzuk meg gyermekünknek, hogy egyes dolgok mire szolgálnak, és milyen szükség van rájuk síelés közben. A szakértők azt ajánlják, hogy az első próbálkozásoknál még hagyjuk otthon a síléceket.
Ha a gyermeknek nincs tapasztalata a sílécekkel, jobb ha rövidebbek, mint az ajánlott (egy kicsit az ajka felett) és nyugodtan a válláig is érhetnek. Figyeljünk arra, hogy a sisak, a ruha és a szemüveg megfelelő nagyságúak legyenek, és hogy kényelmesen érezze magát benne. Nyugodtan próbáljuk fel a dolgokat egy nappal a síelés után – sícipő felvevése, becsatolása vagy az alapállás a síléceken.
Felkészüléskor figyeljünk a pszichikai állapotunkra is – minél nyugodtabbak vagyunk, annál jobban fogja magát gyermekünk érezni.
Válasszunk megfelelő helyet a síelésre
A felkészülés során csináljuk meg a házi feladatunkat – megfelelő síközpontot választani, az első „lépésekhez“. Mire kell odafigyelnünk választáskor? Az alapszabály az, hogy olyan sífelvonót válasszunk, amely nem fogja gyermekünket elijeszteni, vagy demotiválni. Próbáljunk kevésbé nehezebb pályát választani, amely alkalmas a legkisebbek számára is. Az előny az, ha a pályán nincsenek kanyarok és nincs rajta sok ember.
A tanuló gyerekeknek jobban megfelel a serleges felvonó, mely biztonságosan felviszi őket. Egy előny az is, ha egy síiskola is található ott, ahol a gyerekekkel egy profi tanár foglalkozik majd – ez főleg abban az esetben éri meg, ha mi sem vagyunk tapasztalt síelők. Figyeljünk az időjárásra is – ideális a nulla fok és a napsütés, melynek köszönhetően a sípálya látható lesz.
Az alapmozdulatok
Nyugodtan próbáljuk ki az alapmozdulatokat még amíg otthon vagyunk: lágyan hajlítsuk be a térdeinket, tegyük a kezünket a combjainkra, vagyis a térdünkre (a síbotokat az első pár próbálkozáskor hagyjuk otthon), a testsúlyunkat helyezzük a lábújhegyünkre és kissé hajoljunk előre. Majd ugyan ezt a mozdulatot próbáljuk ki az egyenes pályán, hogy a gyermek felismerje, hogy viselkednek a sílécek a csúszós felületen. Otthon mutassuk be neki a legfontosabb lépéseket, mint például azt, hogy felfelé oldalazzunk, miközben a sílécek párhuzamosan állnak egymás mellet.
Akár egy kacsa – ez azt jelenti, hogy a síléc elejét szét, a hátulját pedig össze. Azon kívül próbáljuk ki a felkelést esés után, igyekezzünk, hogy a gyermek ezt egyedül is meg tudja csinálni. Még otthon tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan kell fékezni – a lécek elejét össze, a hátulját pedig szét – ezt a mozdulatot „piramisnak“ nevezhetjük. A gyorsításhoz pedig tanítsuk meg őket a „sin“ mozdulattal, amikor a sílécek egymáshoz képest párhuzamosan egymás mellett, a lejtőre pedig függőlegesen legyenek.
Hogyan viselkedjünk a sípályán
Már a bevezetőben említettük, hogy az, ahogy a gyerek érzi magát a sípályán, nagy részben rajtunk – a szülőkön múlik. Első sorban, ne várjunk el túl sokat a kis utódtól, se ne erőltessük neki a síelni tanulást. Legyünk lazák, türelmesek és kedvesek, legyünk megértéssel, ha elesik, magyarázza meg neki, hogy még a felnőttek is sokszor elesnek. Ne spóroljon a dicsérettel, és amikor egy kis sikere is van, egyből fejezze ki az elismerését – ez nagy magabiztosságot ad a lejtőn. Ha szem előtt tartjuk ezen dolgokat, így a síeléssel eltöltött első nap kellemes lesz nekünk és a gyerek számára is, ezen túl már csak az idő mutatja meg, hogy mi lesz belőle.
