Néha a tökéletes érkezést a szülészetről a természetes gyerekféltékenység töri meg. Még ha az idősebb gyermek örül is a babának, egy pillanat alatt minden megváltozhat. Mit él át?
„Emlékszem, hogyan jött utánam Emese. Ez körülbelül egy hét után volt, ahogy Katikával a szülészetről hazaérkeztünk. Kb. 3 éves volt akkor. Igaz, hogy mindent próbáltunk neki megmagyarázni, de vannak dolgok, melyeket csak úgy hagytunk. Azért, mert még túl kicsi. És ő megkérdezte: Anya, most hogy Katika is itt van, már kevésbé fogsz engem szeretni. A szívem majd meg szakadt. Katikát beletettem a kiságyba, magamhoz szorítottam Emesét és sírva fakadtam. Nem tudtam, hogyan kellene reagálnunk. Nem tudtam neki megmagyarázni, hogyan juthatott neki ez a gondolat az eszébe. Elkezdtem ismételgetni, hogy ez nem így volt, hogy mindkettőt szeretem úgy, ahogy ő is szereti az anyját és az apját, hogy ez ugyanúgy lehetséges. Azt gondolom, hogy inkább zaklatott volt az én pánikreakcióm miatt, mint hogy hallgatott rám. Azóta eltelt már 10 év és a lányoknak tipikus testvéri kapcsolatuk van, de ezt a mondatot sosem fogom elfelejteni,” ezt Anna anyuka emlegeti. Hogyan készítsük fel az idősebb gyermeket a kisbaba érkezésére? Miket nem tudunk elkerülni?
Az egyik könyvben azt olvastam, hogy a másik testvér érkezése hasonlít erre a helyzetre. Képzeljük el, hogy a férjünkkel vacsorázunk. Egyszer csak ragyogni kezd és mosollyal elkezdi mondani, hogy szeret minket, és hogy örül, hogy vagyunk neki. Hogy minden nagyon jó, és hogy kedve támadt hazahozni még egy feleséget, hogy jobban szórakozzanak. Hogy az ágyunkba fog aludni, hordani fogja a régi ruhánkat, törődni fogunk vele, programot fogunk neki kitalálni és etetni fogjuk. És hogy mindez szuper lesz! És hogy nagyon szeret minket, de őt is ugyanúgy fogja szeretni. És nekünk is kell szeretnünk őt! Ez furcsa, ugye? Kb. ez történhet a kisgyermek elképzeléseiben, amikor a másik testvérről kezdünk neki beszélni. Miért? Hiszen, jól érezzük magunkat együtt. Csak magamnak akarlak titeket! Természetesen, léteznek esetek és nem kevés van belőlük, amikor az idősebb gyerekek örülnek a kistestvérnek. Sajnos ezekből is egy páran találkoznak idővel a természetes féltékenységgel. Számoljunk vele, és ezért:
1. Az idősebb gyerekre fordítsunk elegendő időt, rekesszünk ki időszakot, melyet naponta (!) csak vele fogunk eltölteni.
2. Foglalkozzunk csak vele (nem a kisbabával a karjainkban).
3. Ne terheljük meg több felelősséggel, mint amennyit elbír – segítened kell, idősebb vagy, most segíteni fogsz, … Igen, ő az idősebb testvér, de még mindig egy gyermekről van szó!
4. Legyünk igazságosak. Próbáljuk elkerülni azokat a mondatokat, melyekben azt mondjuk neki, hogy a kisbaba nem tehet róla, hogy még nagyon kicsi. Ne féljünk és néha álljunk az idősebb gyermek oldalára. Szüksége van rá.
