Bevezetésként az említett cikkhez piktogramot szeretnék csatolni- 12 éves korig nem elérhető, különben a cikkben rejlő igazság veszélyeztetheti a kiskorúak mentális egészségét és az egészséges mentális fejlődését.
Tudtam, hogy ezek a kérdések jönnek, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Mindenesetre, amikor nemrég az esti altatást összekapcsoltuk az emberi testről szóló könyv olvasásával a 4,5 éves fiam elkezdte magyarázni a szüléssel kapcsolatos kötés elméletet, nyilvánvaló volt számomra, hogy a kérdés: „Anya, mi a helyzet Jézussal?” a helyén van. Az első reakcióm: „Mhm, nos, tudod …”.
A szavaim a pszichológia előadásából származtak: Gyerekeknek sosem hazudj. Mindig megfelelően reagálj. Mindig találd meg a választ. Soha ne reagálj ilyen módon: „Később tanulni fogod az iskolában. Még mindig kicsi vagy! „Jézus mindenütt van. Lát minket, hogy szeretjük-e egymást, hogy békesség van-e otthon … „(Remek, úgy érzem mintha én lennék az Örtorony magazin eladója.)” De főleg, hogy szépen viselkednek-e a szüleikkel szemben. „(Mhmm … Atyádat és anyádat tiszteld!) „Hogy szótfogadnak-e az óvódában, és szépen játszanak-e a testvéreikkel, nem harcolnak, és egyetértenek egymással.”
Arra azt mondta Jakubko: „Nos, így nem leszek boldog!”
– Nos akkor, milyen „önvizsgálat”! mondom. „Lehetőségetek van arra, hogy Jézuskánál helyrehozzátok, hogy szépen játszhassatok együtt.”
A gyerekek közötti harmónia pontosan 10 percig tartott, amíg meg nem kezdtek ismét verekedni. Nem akartam túlságosan szigorú lenni hozzájuk, de közeledik a karácsony, így megpróbáltam őket szórakoztatni. A legjobb ötlet volt a fa díszítése, amelynek a fiúk szervezetlenül estek neki . Nem is vettem észre és a fát már fel is díszítették. És mire észbe kaptam már a fa a földön feküdt – eltörve.
A nyelvembe kellett harapnom. Majdnem kiabáltam: „Hagyjátok már abba! Mert én megmondom nektek az igazságot, hogy hogyan van azzal a karácsonnyal, és semilyen Jézuska nem létezik!
