Lehet, hogy ez a cím megijesztette önt – de lehet, hogy okkal. A gyerekünknek a legjobbat akarjuk és így segíteni neki természetes dolog. Viszont mi teljesen más segítségre gondolunk. A pszichomotorikus fejlődés során fontos, hogy helyesen menjen végbe – hogy a gyerek a fejlődés egyik fázisát se hagyja ki, hogy először csak forogjon, majd négykézláb másszon és azután álljon fel. Hogy megtanuljon egyedül állni, és járni a segítségünk és más segédeszközök nélkül. Csak így válhat belőlük önálló és egyészséges felnőtt.
1. Ülés
Régen már a hatodik hónapban ültünk. Támaszkodva görbe háttal, de ültünk! Utána gyötört a hasfájás, az iskolában az összpontosítási problémák, sokaknak közülük felnőtt korban gerincfájdalmai vannak vagy más neurológiai problémái, amiért a korai ülés a felelős, akkoriban senki sem figyelmeztette az anyukákat. Ma ezekre a problémákra rendszerint a gyermekorvos figyelmeztet. Hagyja tehát, hogy a gyerek saját magától felüljön (viszont csak rövid ideig a négykézláb mászás után).
2. Elkapás az esések során
A gyerek koponyája az esésekhez van tervezve. Körül belül 18 hónapos korig, a gyermekfej a gyerek magasságától kisebb magasságig történő esések során, csak kevés százalékban végződik valódi sérüléssel (anennyiben nem esik szerencsétlenül, például egy lépcsőfokra). Ha a gyereket elkapja esés közben, rosszabbat tehet mint gondolná. Ráadásul megtanul a szülőre hagyatkozni és majd amikor nem lesz ott és elindul a lépcsőn a kritikus pillanatban nem kapja el senki. Ha a gyereket csak szóban korrigálja, rávezeti, hogy először popsival lefelé indulunk, mint a kanapéról, útbaigazítja és az ilyen módszer rögzül benne, ígyhát ösztönösen a lépcsők vagy más magaslatok előtt elkezd leülni.
FONTOS: Bármilyen ütés után a gyermeket gondosan nézze át. Ha nincs látszólagos sérülés, akkor figyelje a viselkedését. Ha több mint 10 másodperccel az ütés után kezd el sírni (és csak az ön reakciója után kezdett pánikba esni), ha hányni kezdene, alvós, fáradt vagy más viselkedési zavarai vannak, azonnal kérjen orvosi segítséget. Hasonlóképpen járjon el fül vagy orrvérzés esetén (ha nem ütötte meg az orrát). Lehetséges, hogy belső vérzés jeleire utalnak. A gyereket esés után 72 órán átt figyelni kell.
3. Emelgetés
Kezd felállni a gyerek a bútor mellett és ez szórakoztatja? Most szinte mindíg fel akar állni? Hagyja, és soha ne állítsa fel. Ügyeljen viszont arra, hogy a térdeire támaszkodva álljon fel (lovagi térdelésből), soha ne úgy, hogy a kezénél húzza. Meg kell erősítenie főleg a lábizmait, a hátát és a hasát, ahhoz, hogy később egyedül állni tudjon és elkezdjen járni. Azzal, hogy felhúzza, csak gyengíti.
4. Adogatás
Ha a gyereknek mindig a kezébe adja azt, amire az ujjával rámutat, úgy szintén nem segít neki. A gyereknek motiváltnak kell lennie arra, hogy oly módon fogja meg magától a dolgokat, ahogyan azt saját maga jónak ismeri el, és tanulnia kell az esetleges sikertelenségekből, ami hatására legközelebb másként, jobban cselekszik. Ha a gyereknek mindent a kezébe adunk, temérdek játékkal vesszük körül, megnehezítjük az útját a szabad és egészséges mozgás kifejlődéséhez.
5. Járás kézen fogva
Ezt tényleg soha ne tegye. A kezénél fogva vezetni a gyereket, akinek fülmagasság fölé van emelve a keze, szó szerint csak úgy lóg, az egyik lábát ujjhegyen súrolja a másik mellett, ez nem járni tanulás! A gyereknek meg kell tanulni magától járni. Ez teljesen más, mint az ilyen szülői segítségnél. Azon kívül, hogy a gyereket megfosztjuk az adott szituáció korrigálása lehetőségétől – pl. esés (az ilyen gyerekek gyakran előre vagy hátra fejre esnek, mert az esés során nem tanulták meg használni a kezüket, mivel a szülők mindig elkapták őt), találkozhatunk még különféle ortopédiai nehézségekkel (gerincferdülés és később fájdalmak) felnőtt korban.
