A korunk csak egy szám. Minden úgy van, ahogy annak lennie kell. Minden rossz rámutat valami jóra is. Vagy hasonló dolgok, hiszen ezt mindannyian ismerjük. Azon a napon, amikor utoljára aludtam el, mint 29-éves, végtelen voltam azzal a furcsa érzéssel szemben. Holnaptól minden más lesz. Hogy hirtelen, vagy holnaptól fokozatosan – azzal az új számmal a homlokomon, valami öregebb, lassabb. Azon gondolkodtam, mit tennék másképp, ha lenne rá lehetőségem. Mely dolgokat tettem volna meg hamarább, vagy melyeket egyáltalán nem.
Vagy mindegy is. Mivel akkor az már nem én lennék, és nem abban a verzióban, mint most itt, hiszen világos. De biztosan lenne egy pár dolog, amin ajánlatos lenne elgondolkodni:
1. Legyen korábban gyereked
A szőr is feláll a hátamon, amikor megkérdezik, tervezünk e még egyet. Nem, nem tervezünk. A gyereket nem tervezik, a gyerek akkor jön, amikor megvan az a szerencsénk. Azon kiváltságosok közé tartozunk, akiknek sikerült az első próbálkozásra. Hiszem, hogy ez így van és ezért felkészültek voltunk. Ha visszapörgethetném az időt, már hamarabb megpróbáltam volna. Öregnek érzem magam tényleg. Kevesebbet bírok, a reggeli kelés egy átvirrasztott éjszaka után sokkal rosszabb, mint 25 évesen, amikor 2 óra alvás után simán felültem a vonatra és egy teljesértékű hétvégét töltöttem el a szüleimnél. Vagy amikor buli után semmit sem aludtam, aztán másnap suliba mentem. A test is kevésbé rugalmas, a bőr sem olyan elasztikus már és bárhogy is igyekszem törődni magammal, minden nehezebben megy.
2. Törődj magaddal
Ezzel a ponttal eljött: kevesebbet napozz, ne becsüld alá a preventív vizsgálatokat, ne tedd fel azokat a műkörmöket vagy hajakat, amikből aztán hónapokig fogsz megszabadulni. Étkezz jobban, tornázz többet. A kilóimmal csak pubertás koromban és valahogy 20 év körül volt problémám, amikor párkapcsolati gondom volt. Viszont a kondim szörnyű mióta csak az eszemet tudom és érzem, hogy minél idősebb vagyok, annál nehezebb kihozni magamból azt a maximumot amilyet szeretnék.
3. Ne vedd olyan komolyan az iskolát
Főleg a középsulit ne. Nem voltam az osztály sztárja, nem tartoztam a „cool” partiba, nem volt szerelmem, viszont voltak szigorú szüleim és magamnak való voltam, így hát semmi italozás titokban a parkban, mozi vagy séta az éjszakában nálam szóba sem jöhetett. Az iskolára és az átlagon felüli teljesítményre összpontosítottam, ez volt a mindennapi mantám. Ha visszamennék az időben, többet foglalkoznék a kedvtelésekkel, kipróbálnám a táncot, amire mindig is vágytam és vennék egy festőállványt, amire mindig is vágytam és el kezdenék festeni. Másként is fejlődnék, mint csak kemény munkával. Ez vezetne engem és iskola után is azt csinálnám, amit szeretek, ezért munka közben azt érezném, amit sokak nem éreznek, kiteljesedést és elégedettséget. Tehát igen, megint visszatérünk az elejéhez.
4. Ne rakass magadnak piercinget
Vagy válasz egy szép darabot még mielőtt gyermeked születne. Az öregebbek azt mondják: majd megbánod. Vagy lehet, hogy nem. Én nagyjából a terhesség harmadik hónapjában bántam meg, amikor kezdett mindenhová beakadni, vagy amikor viszketett meg begyulladt a vékonyodó bőr miatt. Így hát kivettem, de már késő volt, mert a lyukacska már túlságosan széthúzódott és nem tért vissza a kívánt méretűre a többi bőrrésszel. A köldökömben volt mind, ahogy arra már ti is rájöttetek. Kíváncsi vagyok, hogy a tetoválásokat is megbánom e valaha. Megbánom?
5. Kevesebbet birtokolni és többnek lenni
Ha visszapörgethetném az idő kerekét, kevesebb hülyeséget vennék, inkább élményeket gyűjtenék. Teli táska ruhák a kiárusításokból fillérekért, melyeket valójában soha nem hordtam, vagy kidobáltam, eladtam vagy elajándékoztam őket. Jelenleg kapszula méretű gardróbom van, tele formális öltözékekkel, egy éve már semmit sem vettem magamra és nincs is rá szükségem. Vagyis hogy épp most tél előtt még egy rendes télicipőt kell beszereznem.
