„Zsófi zongorára járt, mindig örült neki, most viszont még erőszakkal sem tudom őt rávenni.“ Hasonló problémával kétségtelenül sok szülő szembesült már – egyfelől természetes, hogy a kicsik elvesztik érdeklődésüket a szakkörök iránt, mivel ebben a korban még nem körvonalazódott az érdeklődési körük, másfelől viszont valódi problémáról is szó lehet. Miből vesszük észre, hogy melyik esetről van szó, hogyan járjunk el a későbbiekben?
Ismerjük gyermekünket!
Mint a problémák nagyrészénél, itt is a megelőzés a leghatékonyabb. Mit is jelent ez ebben a helyzetben? A szülőnek ismernie kell a gyermeket – mi az ami szórakoztatja, amiben van potenciál, milyen tulajdonságai vannak: türelmes, élénk, magába forduló, kifelé forduló. Mire jó ez? Segít abban, hogy felfedezzük, milyen szakkör kötné le a gyermeket. Ha egy introvertált gyereket színjátszószakkörre iratunk be, nyilván nem szerzünk vele örömet.
Gyakori probléma, hogy a szülők a saját (meg nem valósult) álmaik és vágyaik alapján programozzák be a gyerekeiket. Ha az anyuka énekesnő szeretett volna lenni, noha az ő édesanyja semmibe vette és kosárlabda órára adta be őt, nagy valószínűséggel a kislányát a jövőben – tudatosan, vagy tudat alatt – igyekezni fogja arra késztetni, hogy legalább énekórára járjon. Ebben az esetben a gyerekek eleve azt mutatják, mintha a szakkör tényleg szórakoztatná őt, gyakran azonban csak tettetik, hogy a szüleiknek örömet szerezzenek. Az érdeklődés az ilyen aktivitás iránt előbb utóbb elmúlik.
Miért vesztette el a lelkesedését a szakkör iránt?
A gyerekek több okból kifolyólag is elveszíthetik érdeklődésüket a szakkör iránt: a tánc egyszerűen már nem érdekes, Istvánnak elege van belőle, nincs elegendő szabadideje, a modellező szakkör a fiúk körében forrong, Károly nem jön ki a vezetőjével, a szülő a gyereket túlságosan erőlteti, Adélnak meg a végsőkig küszködéssel és a kitartással van problémája. Ezért, ha álláspontot szeretnénk foglalni, ismernünk kell az okot – miért nem akar a gyermek már az adott szakkörre járni?
Ezekre a kérdésekre a választ csak akkor ismerjük meg, ha átbeszéljük a témát a gyerekkel, ideális esetben a szakkör vezetőjével is. Ezen kívül pedig folyamatosan követnünk kell a gyermek viselkedését és észrevenni az esetleges változást a viselkedésmintájában – ez is segíthet megtalálni a választ.
Ha az érdektelenség csak időleges, szülőként igyekeznünk kell a gyermeket pozitívan befolyásolni – emlékeztetjük őt a kellemes élményekre, jó barátokra vagy szuper kapcsolatokra a vezetőkkel és fordítva, kihagyjuk az anyagi és tárgyi motivációt: ez nem csak hogy rontja a helyzetet, de negatívan jelentkezik a neveltetés során is. Egyúttal igyekezzünk az esetleges negatív emóciók összekötését elkerülni a szakkörrel minden téren: nagyon könnyen áttevődik ez a gyerekekre is.
Mi van, ha a szakkör tényleg nem érdekli őt többé?
Az általános iskolában a gyerekeknek még nincs körvonalazódott érdeklődési körük, az ami egy hónapja még szórakoztatta őket, lehet hogy ma már rég a múlté. Éppen ezért erőltetni a lányunkat, vagy fiunkat, hogy kitartson egy olyan szakkör mellett, amely nem tölti fel őt, nem megoldás. Ehelyett próbáljunk meg konszenzust találni – próbálja meg a gyerek még háromszor/az iskola év végéig, és ha semmi sem változik, közösen találjunk valami megfelelőbbet.
Ezzel támogathatjuk utódunk kitartását és azt, hogy ne adja fel mindjárt, ha valamihez nincs kedve. Ha ezután sem fogja őt érdekelni a szakkör, a döntés világos: keressünk mást. A fő kijelentést hagyjuk a csemeténkre, vegyük fel azonban az irányító szerepét, amely a helyes útra vezeti őt: megfelelő kérdések, a helyes út felé irányítva, vagy konkrét javaslattal és szavakkal: „Szeretsz korcsolyázni, gondolod, hogy a hoki érdekelne?“
Tempo tipp: A gyerekeknek mi is segíthetünk abban, hogy beleszeressenek egy szakkörbe. Ha teniszre jár, ne vitassuk az edzés menetét, ne mondjuk, hogy: „Ma fáradtnak tűnsz, inkább itthon maradsz.“ Miért vesztette el a lelkesedését a szakkör iránt, ahelyett hogy a középpontba helyezünk szóban valami más velejárót: „Muszáj sietnünk, teniszed van és én nem győzöm.“ Ezzel hamarabb ellenállást ébresztünk fel benne az adott tevékenység iránt. Ehelyett a gyermekünket szóban is támogassuk, emeljük ki a szuper visszatérését vagy célba érését és mosollyal, szeretettel támogassuk érdeklődését az adott szakkör iránt.
