A játék rendkívül fontos a gyermek számára: fejleszti a szókincset, képzeleterőt, segít neki a kommunikációban és építi az önbizalmat. Ezek is okok arra, miért sorolta az OSN a játékot a gyermekek alapjogai közé. Mint szülők gyakran elfelejtjük azt, hogy gyermekünk számára nagyon fontos nemcsak maga a játék, de az is, hogy a gyermek egyedül is tudjon játszani. Miért? A gyerekek így tanulják meg, hogy tarsaság nélkül is kellemesen érezhetik magukat, javítják az összpontosítási készségüket, fejlesztik a képzeleterejüket és az utolsó sorban, felkészíti őket a további lépésekre – tanítás az iskolában, ahol gyakran egyedül fognak dolgozni. Hogyan tanítsuk meg a gyermeknek, hogy egyedül is tudjon játszani a felnőttek vagy az idősebb testvér társasága nélkül?
Mutassuk meg a gyermeknek, hogy egy játékot többféle képpen is fel lehet használni
Az egyik ok, miért keresik fel a gyerekek a szülők vagy más emberek társaságát az, hogy az adott játékkal egyszerűen unatkoznak. Egyszerűen mondva a játék, melyet az adott játékkal bemutattunk neki már nem érdekli őket. Akkor helyénvaló az, hogy támogassuk a képzeleterejüket és mutassunk neki több módszert, hogyan lehet az adott játékkal játszani: például, hogy a Duplo-ból a házon kívül fát, autót, tornyot, vagy kutyaólat lehet építeni, a kockát furikáztathatjuk a teherautón, vagy használhatjuk alátétként a játékkutya számára. Vagy azt, hogy a Barbie-nak nem kell mindig otthon maradnia és elmehet kocsikázni, megfésülheti a plüsskutyát, főzhet a gyerekkonyhában vagy fürödhet egy fazék vízben.
Támogassuk a gyermeket, hogy ő is lássa a játékot
Amikor a gyermek játszani hív minket, automatikusan azt gondoljuk, hogy azt akarja, hogy mi irányítsuk a játékot – hogy találjunk ki valamit, amivel fogunk játszani. Ahelyett, hagyjuk az iniciatívát a gyermekre: egyedül találja ki, hogyan fogja eltölteni az időt. A szabad választásnak köszönhetően a gyermeknek be kell vonnia a képzeleterőt és egy idő után rájön, hogy a játékhoz nincs is ránk szüksége, hogy egyedül is boldogul majd. Ha mégis igen, akkor csak asszisztensként, a forgatókönyvíró ő maga lesz. Figyeljünk arra, hogy az új szerepünket 100 %-osan töltsük be és a gyermekünkre elegendően figyeljünk.
Játék közben legyen csend
Rádió, tévé, szülő, mely épp partnerével beszélget – a gyermek számára ez túl sok dolog egyszerre, mindez zavarhatja őt az összpontosításban. Ha azt szeretnénk, hogy lányunk vagy fiunk egyedül játszon, gondoskodnunk kell a megfelelő körülményekről, ahol semmi sem fogja őket zavarni. Nem azt mondjuk, hogy a háztartás többi tagját csukjuk egy szobába és csöndben lenni, elég ha kikapcsoljuk a tévét, rádiót és a beszélgetést egy másik helyiségben folytatjuk. Ennek köszönhetően a gyermek belemerülhet a játékba és nem lesz szüksége mások asszisztálására.
Hagyjunk a gyermeknek egy kis magánszférát
Főleg a kisebb gyerekek nagyon örülnek, amikor társaságuk van. Az, hogy ülünk a gyermekünk ágyán még nem jelenti azt, hogy kommentálnunk kell a tevékenységeit – ha ő erre nem kér meg minket. E helyett inkább csak figyeljünk, mi mindent képes ez a csöppség kitalálni. Csak akkor reagáljunk, amikor a gyermek erre megkér.
Választjunk megfelelő játékokat
A kevesebb néha több. Ez tökéletesen igaz a játékok esetében is: inkább kevesebb darab, de legyenek azok olyanok, amelyek fejlesztik a gyermek képzeleterejét és nemcsak egy konkrét tevékenységre szolgálnak. A játékgarázs helyett, inkább vásároljunk neki Duplo-t vagy Lego-t, hogy egyedül építse fel a garázst. Vagy házat, vagy tornyot, vagy állatkertet, vagy bármit, amit épp akar. Igyekezzünk olyan játékokat választani, hogy ne csak egyszeri használatosak legyenek, hogy kombinálni lehessen őket más játékokkal, és hogy a gyermek egyedül találhassa ki, mit fog épp csinálni velük. Ez nem egyszerű feladat, de eltölteni egy kis időt az internetes kereséssel igazán kifizetődő.
A játékokat rakjuk el úgy, hogy a gyermek egyedül is elvehesse őket
A gyakori ok arra, miért követeli a gyermek a jelenlétünket játszás közben az, hogy nem éri el a játékokat. Vagy nem tudja őket egyedül kivenni a fiókból, szekrényből, vagy levenni a könyvespolcról. Szenteljünk egy napot arra, hogy átnézzük a játékokat – a felesleges vagy elfelejtett játékokat adjuk azoknak, akiknek szükségül van rájuk – és a kedvenceket rakjuk olyan helyre, ahonnan a gyermek egyedül is bármikor elveheti őket a segítségünk nélkül. Minél több tippet vezetünk be az életünkbe, annál gyorsabban tanul meg a gyermek egyedül is játszani.
