Több idő magunkra, több idő a gondolatainkra, több idő mindenre – a szocializálódáson kívül. Ezt is magukkal hozták az óvintézkedések, melyeket érdemes betartani a koronavírus idejében. Lehet, hogy pont most jött el az a pillanat, amikor dolgozhatunk a kapcsolatainkon: partnerünk, gyerekek, testvérek, kollégák, barátok és barátnőnk. Ahogy mindíg – magunktól kell kezdenünk. Íme, néhány tipp ahhoz, hogyan figyeljünk és építsük a kapcsolatainkat. És nemcsak azokkal, akiket szeretünk. Hogyan vigyünk egy kis emberiséget a komplikált kapcsolatokba is?
Ne ítélkezzünk, de legyünk objektívek és legyünk megértőek
Elítélni valakit már egy pár másodperc után sosem volt könnyebb, mint most. Te tehetsz róla, ez a te hibád, másképp kellett volna hozzáállnod – így hangzanak a kijelentésék, melyeken fejlődtek az ítéleteink. De néha nem így van. Ahogy azt mondják: „Próbálj járni az én cipőmben“ Az emberi kapcsolatokból eltűnt az empátia. Mi rejtőzik ez alatt a szó alatt? Mondhatni, hogy az empátia a megértés művészete, mely segít, hogy más bőrébe bújhassunk és az alapjától véve másképp álljunk hozzá.
Empatikusnak lenni nem jelenti azt, hogy feladjuk a konstruktív kritikánkat, pont ellenkezőleg, nem szabad róla elfelejtkeznünk. Nagyon fontos, hogy a kétségeknél és a megjegyzéseknél megfelelően válogassuk a szavainkat. Hogy a kritika konstruktív legyen, még akkor is, ha kellemetlen, de ne fájjon. Legyünk megértőek, érezzük bele magunkat mások bőrébe, gondolkozzunk az adott helyzetről és főleg – lehet, hogy az adott helyzetben nem úgy tűnik, de valami hasonló történhet velünk is. Mindenkivel.
A nyitottságnak nem kell fájnia
Már az előző sorokban belekezdtünk: nyitottnak lenni és igazat mondani másoknak nem jelenti azt, hogy a szavaink fájni fognak, ha egy kellemetlen dologgal szembesítünk valakit. Képzeljük el ezt a helyzetet: a lányunk remegve hazaér az iskolából, azt állítja, hogy majdnem elütötte őt az autó, de végül rájövünk arra, hogy az egész eset csak azért történt, mert nem nézett körül. A felesleges – ebben a helyzetben főleg a felesleges – szavak: „Te bamba! Hogyan lehetsz ennyire figyelmetlen?“ próbáljunk valami kedveset, valamit ami rámutat a lányunk hibájára, de az adott helyzetben nem fogjuk erőltetni.
Hogyan nézhet ki? Próbáljuk ki így: „Nagyon boldog vagyok, hogy jól vagy. Manapság temérdek felelőtlen sofőr van az utakon, akkor legalább te legyél felelős. Legközelebb nagyon örülnék, ha alaposan körülnéznél az úton. Inkább egy kicsit várj, hiszen az a pár másodperc jelentéktelen.“ Teljesen mindegy, hogy gyerekről, vagy felnőtről van szó, mindenki jobban viseli a kritikát, a rámutatást a hibára és az utasítást, amikor kedvesen állunk a helyzethez, de nem rejtegetjük a mondanivalót. Azokat figyelmesen be kell csomagolni.
Senkinek nincs patentja az észhez – nekem sincs
A háború után mindenki generális. A klisének nagyon szilárd alapjai vannak, melyek az ok gyökerétől erednek. Amikor a kolléga körbeírja a szerinte kritikus helyzetet, például azt, hogy balesete volt az úton, sokan a hasonló történetet lezárják egy ilyen mondattal: Legközelebb jobban fogsz magadra vigyázni. Biztosan előztél a kanyarban. Nem váltottad vissza a sebességet, biztosan gyorsabban menne, nem? Igen, az idő elteltével ez logikusan hangozhat és lehet, hogy ez a megjegyzés a helyénvaló, de inkább egy kicsit formázzuk át.
Vagy próbáljunk feltenni egy kérdést, mely az adott embert ugyanarra a válaszra fogja késztetni, mintha az agypatenttel odavarázsoltuk volna. Hogyan? Így lehetne feltenni a kérdést: „Nagyon örülök, hogy jól vagy. Miért történt ez az egész?“ A kellemetlen tanácsok nélkül inkább támogatni kell, legyünk empatikusak és vegyük észre, hogy a másik embert a megjegyzéseink – még a helyes megfigyeléssel sem – inkább elveszik az ember kedvét és nem lendítik fel. A kapcsolatunknak sem fog kedvezni, ugye?
Ha tudok, segítek
Próbáljunk ki egy apró feladatot: emlékezzünk vissza, mikor segítettünk valakinek utoljára úgy, hogy nem kértünk semmit cserébe? Nem szükséges a nagy segítség, nem kell senkinek sem ajándékoznunk egy láda aranyat, néha az is elegendő, ha jó benyomást keltünk valakiben egy beszélgetés során. Elég, ha egy kicsit igyekszünk, a reális érdeklődés a helyzet iránt és apró segítség igéret.
Például, amikor a kolléganő a munkahelyen azt mondja, hogy a lánya allergiában szenved és az orvos nem tud rajta segíteni. Véletlenül a mi partnerünk egy allergológus, akkor próbáljuk megkérni arra, amikor kávézni fog a kollégáival, gondolkozzanak el a helyzet megoldásán. Egy apróság, lehet, hogy nekünk csak 5 másodpercig fog tartani ez a segítség. De az az érzés, ami utána jön – főleg a kolléganő számára – megfizethetetlen. Biztosan segít a kapcsolatépítésben is.
Egy tanács a végére, mindenkihez viselkedjünk úgy, hogy búcsúzáskor jó benyomásuk legyen az embereknek rólunk. Legyünk empatikusak és néha jobb, ha bele tudunk harapni a nyelvünkbe. A csipkelődő szavak csak az egónkat segítik.
