A dícséret azonnali fellendítő hatással bír a gyerekek számára, és megnyitja a jövőbeli készségeket, természetesen ezt sem szabad túlzásba vinni. Viszont túlzásba vinni a kritikát sem szabadna, a nem építő kritika nagyon veszélyes – ha a gyereknek vég nélkül mondogatjuk, hogy ügyetlen, tényleg azzá válik.
Ne ringassa álomvilágba, azt ne, inkább nyugodjon bele, hogy nem minden sikerül elsőre, nem azért van, mert keveset gyakorolt, hanem azért mert nem annyira ügyes. Pont. Ezért nagyon fontos, hogy megválogassuk szavainkat, milyen gyakran dícsérjük és a legfontosabb az, hogy tanuljunk meg a gyerekeknek kevésbbé kellemes konstruktív kritikát adni. Hogyan?
Ne féljünk velük úgy beszélni, mint a felnőttekkel
Lehet, hogy egy kicsit rosszul hangzik, de még mindig léteznek szülők, melyek azt állítják, hogy nem szükséges a gyerekkel beszélgetni, amig maguk nem beszélnek, mert még nem értik. Azon kívül ez nagyon veszélyes lehet – negatívan befolyásolhatja a gyerek fejlődését. Ezért is már egy 1,5 éves gyermekkel nyugodtan beszélhetünk úgy, mint egy felnőttel – természetesen nem lesz úgy összeállítva a mondat, le kell egyszerűsítenünk. És a parancsok, tiltások, kiabálások és figyelmeztetések helyett elmagyarázzuk neki.
A baba olyan, mint egy aláírás nélküli papír, ha betiltsuk neki, hogy nyúkáljon a stekkerhez, nem fogja tudni miért, mert nincs annyi tapasztalata, mint nekünk. Amikor rákiabállunk: „Soha ne tedd oda a kezedet,“ a következő pár napban kíváncsi lesz majd arra, hogy mi fog bekövetkezni, ha mégis megteszi. Amikor pedig azt mondjuk neki: „Nem tesszük oda a kezünket. Ott villany van, mely au au aut csinálhat. Fognak fájni a kezeid és én szomorú leszek és te is az eszel. És ezt nem akarjuk, ugye?“ ezeknek a szavaknak erejük van. A szeretettel teli hozzáállás hatékonyabb, mint a direktív.
Hogyan függ ez össze a kritikával és a dícsérettel? Egyszerűen, a gyerekek látni fogják, hogy egy társként tekintünk rájuk, így a kritika és egyébb dolg is, melyet tőlünk fognak hallani hatékonyabb lesz. Ezekre biztosan hallgatni fog.
Milyen gyakran dícsérjük a gyerekeket
A dícséretnek jó hatása van – büszke, motivált, nyugodt és gyakran boldog is lehet tőle. Nagyon fontos, hogy csak akkor dícsérjük őket, ha egy új dolgot tanulnak, valami igazán megy nekik. Akkor a dícséretnek is nagyobb ereje van: türelmet és kitartást biztosít és a további próbálkozásoknál, biztosan jobban fog igyekezni.
Amikor járni tanul és megteszi az első lépéseket, majd elesik mondjuk neki: „Milyen szépen mentél, mint egy igazi nagy fiú. Lehet, hogy elesett, de nem baj, legközelebb biztosan jobb lesz.“ Próbáljuk meg nem eltúlozni a dícséretet és ne használjuk az egyszerű szavakat, mint „szuper, tökéletes, remek“.
Helyette mondjunk egy hosszabb mondatot: „Ejha, már szépen tudsz autózni. Ha ezt látná a papa, mely neked adta, igazán büszke lenne rád.“ Mi is biztosan ismerjük azt az érzést, amikor valamiből túl sok van körülöttünk. Inkább csak párszor dícsérjük meg naponta és ne minden egyes megevett kanál étel után.
A szendvicsmódszer ideális a gyerekek számára
A szendvicsmódszer nem egy dolog, melyet az anyukák találtak ki, ez egy közismert nevelési módszer, melyet használnak a transznacionális társaságok és aki ezt érti, figyel az embri pszichikára. Hogyan működik? Egy értékelési formáról van a szó, melynek az elején kiemeljük a jó dolgokat, majd pedig bevetjük a konstruktív kritikát – milyen hátrányai vannak, mit kell változtatni és mire kell odafigyelni – a végén pedig kimondjuk a pozitív szavakat
Szóval egy kemény mag puha „kenyérszeletekbe“ csomagolva, mint a szendvics. Hogy fog a szendvicsmódszer működni a gyerekeknél? Ez a gyerek korától és a személyiségétől függ, alapból pedig választhatjuk ezeket a szavakat: „Nagyon örülök, hogy ilyen ügyesen tudsz már egyedül járni. Nagyon jól megy, még tegnap négykézláb közlekedtél, ma meg már úgy tudsz járni, mint egy nagy gyerek. Vigyáznod kell arra, hogy ne mássz fel annyiszor a lépcsökön. Még nemrég kezdtél el járni és nem akarjuk, hogy baleset történjen, ezért légy óvatosabb. Ha így fog ez továbbra is menni, nemsokára már futni fogsz a lépcsőkön teljesen egyedül és nem kell majd annyiszor odafigyelnem rád. Örülök, hogy már ilyen nagy fiú lett belőled.“
Dícsérjük, kritizáljuk és mondjuk meg neki, hogy minden jóra fordul majd. Meglátjuk majd, hogy ezeknek a dolgoknak igazán van értelmük.
